Újrakezdés – első lépések

blog2

Nohát akkor vágjunk bele. Előre szólok, hogy kíméletlenül őszinte leszek és nem kérek miatta elnézést. Ugyanolyan kíméletlenül őszinte, mint amilyen magammal: magamért és érted.

Mindenki, aki felépült egy rákos betegségből kapott egy új esélyt. Biztos vagyok benne, hogy ha Te is ebben a cipőben jársz Kedves Olvasó, akkor tudod miről beszélek. Keresztülmentünk a legrosszabbon, egy olyan úton, ami mind fizikailag, mind pedig lelkileg nagyon megterhelő és kihívásokkal teli. Onnantól kezdve, hogy az emberrel közlik, hogy rákos, a műtéteken, kezeléseken és mellékhatásaikon keresztül a folyamatos “hullámvasutazásig”, mikor azt gondoltuk, hogy sosem lesz vége, hogy nem éljük túl, hogy nem tudunk már miből erőt meríteni egészen addig, hogy titkos rejtett ezidáig nem ismert újabb és újabb energiát, akaraterőt és küzdeni akarást fedeztünk fel magunkban, most itt állunk és olyan ajéndékot kaptunk az élettől, ami a legcsodálatosabb amit csak kaphattunk: egy új esélyt.

Álljunk meg itt egy percre és legyen ez a legelső lépés: ha valaki kap egy új esélyt akkor újrakezdheti. ÚJRAKEZDHETI és NEM folytathatja! A kezelések hosszú hónapjai alatt rengeteg időm volt gondolkodni – többek között ennek eredménye is lett ez a blog – és nagyon komolyan számot kellett vetnem magammal: mi vezetett idáig, miért történt ez, mit tegyek, hogy ez ne történjen meg újra. Mert ugye Te sem szeretnéd kedves Sorstársam ezt újra végig csinálni? Ezt biztosan tudtam, hogy én sem. Fájdalmas és őszinte kérdésekre kellett őszinte válaszokat találnom és ez elvezetett odáig, hogy még őszintébb és sorsfordító döntéseket hozzak. Változtatni kell és nem csak ezen-azon hanem mindenen! Hosszú hónapok alatt arra szántam az időm nagyon nagy részét – és mindez nagyon jó elterelő terápia is volt a kegyetlen mellékhatások túlélésére – hogy olvastam és tanultam és olvastam és tanultam… Szomjaztam a tudást, mindent tudni akartam a rákról, mindent az okokról, sok emberrel beszélgettem, terápiás csoportokba jártam, fórumokon vettem részt, előadásokat hallgattam és nagy ütemben gyűjtöttem a szakirodalmat. A megbízható szakirodalmat neves szerzőktől, szakemberektől. Mindezek eredményeként pedig a tudást.

Nem volt kérdés számomra, hogy minden szükséges változást meg fogok tenni innentől az egészségemért és, hogy ne legyek újra rákos. Akinél egyszer rákot diagnosztizáltak, annál az esély, hogy újra rákos lesz nagyon magas. Nem engedhetem meg magamnak, hogy a nehezen visszaszerzett egészségemet kockára tegyem. Ha ezt megengedem, akkor nem érdemeltem meg az új esélyt, amit kaptam. Kedves Sorstársam, kérlek most állj meg és gondold ezt át mielőtt megosztom Veled az én stratégiámat. Teljesen mindegy, hogy min kell változtatnod mert nincs olyan dolog, nem lehet, amire nemet mondasz. Ez a valódi első lépés! Senki, aki rákos betegséből felépült nem engedheti meg magának azt, hogy ott folytassa ahol abbahagyta! A rák azért alakult ki, mert valamit nem jól csináltunk. Igen tudom ez szigorú kijelentés én is tiltakoztam sokáig ez ellen pedig igaz. Nem azt mondom, hogy én vagyok a hibás, amiért rákos lettem. Nem vagyok hibás, mint ahogy Te sem. De olyan körülményeket engedtem megtörténni – helytelen életmód, stressz és még sok más amit sokszor nagyon nehezen tudtam volna csak befolyásolni – amelyek elvezettek idáig. A testem szólt, én nem hallgattam rá majd újra jelzett, még mindig nem hallgattam, amikor már kiabált akkor “tüzet oltottam” és rohantam tovább aztán már ordított és az orvosnál találtam magam egy rákos lelettel az asztalán. Ennyi. Persze ez nem hetek alatt történt hanem hosszú évek alatt, de hidd el minden történet erről szól lehet az bármilyen betegség, az alapsztori mindenhol ugyanez.  Sodródunk, rohanunk és minden más fontosabb mint az egészségünk. “Nem engedhetem meg magamnak“, “muszáj megtennem“, “nincs időm rá“, “majd legközelebb” és még sorolhatnám. Ismerős?

Ha mindazok után amin keresztülmentél újra ilyen és hasonló mondatok fogalmazódnak meg benned, akkor tessék magadban felidézni milyen érzés volt mikor közölték veled, hogy rákos vagy! Hogy érezted magad? Rettegtél a kezelésektől? Milyen érzés volt, mikor a nagy hatalmas tűkkel szúrkáltak hónapokon át, mikor más otthon pihent vagy kedvenc hobbijának élt, Te pedig a rosszulléttől még feküdni is alig tudtál? Idézd fel, éld újra és tedd fel magadnak a kérdést: ezt akarom megint? Nincs kifogás kedves Sorstársam. Nincs és nem is lehet. A rák egy halálos betegség! Nem akarhatod még egyszer ezt. Én nem akarom.

Nagyon fontos, hogy mielőtt bármiféle változtatásról beszélni kezdünk ezt tegyük helyre magunkban. Tudd a célod, tudd, hogy mit miért csinálsz, légy tudatos, Te dönts az életedről és ne a körülmények. Ne csak sodródj, hanem szólj bele! Az életünk döntések sorozata és a döntéseket mindig mi hozzuk, még akkor is ha nem így érezzük. Hát most döntsünk úgy, hogy semmi és senki nem ér annyit, hogy belehaljunk, mert ez az egy életünk van – amiről legalábis tudunk. Megjártam a poklot, tudom milyen a szenvedés, a fájdalom, a kétségbeesés. Tudom milyen, mikor a szeretteid sírnak, aggódnak és imádkoznak miattad, érted és tudom mekkora erő kell ahhoz, hogy innen felálljak. Felálltam, ahogyan Te is! Nincs már számunkra lehetetlen és nincs olyan dolog amitől félnünk kellene. Innentől minden úgy lesz, ahogy az nekem a legjobb, mert a döntéseket én hozom és megtanultam, hogy semminek nincs értelme ha nem vagyok egészséges. Az egészség az igazi érték. Készen állok arra, hogy újra kezdjem és nincs olyan dolog amit ne tennék meg az egészségemért.

blog1

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s