Hogyan tovább?

wn

8 hónap telt el az utolsó sugárkezelés és 10 hónap az utolsó kemoterápiás kezelés óta. Amikor elkezdtem írni ezt a blogot 2015 őszén az volt a célom, hogy segítsek a történetemmel őszintén mindazoknak akik ugyanezen mennek keresztül és félnek, ahogy akkor én is féltem az ismeretlentől és ettől a halálosnak mondott betegségtől. Emlékszem mikor diagnosztizálták a rákot nálam folyton kutattam a neten olyan blog után ahol valaki őszintén leírja min megy keresztül, minden tapasztalatát részletesen, amiből én is megtudhatom mi vár rám. Lázasan kutattam és nagyon szerettem volna találni valakit akitől kérdezhetek. AKi tudja, hogy miről beszélek miért félek és miért sírok. Aki nem nevet ki és átérzi, tudja, hogy mi a helyzet és azt mondja nekem: ” ne aggódj megcsinálod, ahogy én is”. Sorstársakat kerestem de nem sok sikerrel. Az írás mindig is kikapcsolt és segített feldolgozni az életem negatív élményeit bár soha nem volt merszem ahhoz, hogy a családomon kívül bárkinek is megmutassam a kis történeteimet. Aztán rájöttem, hogy ha elkezdem ezt a blogot akkor nemcsak másoknak de magamnak is segítek vele. Azt viszont a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy alig másfél évvel a blog indulása után közel 20.000 olvasóm lesz és hetente több emailt kapok az olvasóimtól. Nagyon köszönöm a bizalmat, a biztatást és a sok kedves szót és hálás vagyok, hogy megtiszteltek azzal, hogy olvassátok a blogot. Köszönöm, hogy az emailekben amiket kapok tőletek megosztjátok velem a történeteteket és igyekszem minden emailre mihamarabb válaszolni és segíteni ha tudok. Az első pár hónapban mikor írtam a bejegyzéseket nem tudtam kinek írom csak reméltem, hogy eljutnak a sorok azokhoz akiknek a legnagyobb szüksége van rá. Nem mertem elhinni, hogy tényleg van valaki aki olvassa. Aztán elkezdtek jönni az emailek és azóta is folyamatosan találok rá azokra a sorstársaimra kiket akkor annyira kerestem. Csodálatos embereket ismertem és ismerek meg.

Ma már végre elmondhatom, hogy úgy érzem újra egészséges vagyok. Megvívtam a csatáimat és újra kiegyensúlyozott, erős és fitt vagyok. Fizikailag és lelkileg is. Kaptam egy új esélyt és élek vele. Tudatosan. Amint azt már írtam egy korábbi bejegyzésemben, ha valaki egyszer rákos lesz ott az esélye a kiújulásnak hatványozottabb. A tudatosság ezért alapvető és kiemelt fontosságú mikor a kezelések után a “Hogyan tovább?”-on gondolkozunk. A kemoterápia alatti 6 hónapban elég időm volt arra, hogy kitaláljam az én “Hogyan tovább?”-omat amit a legutolsó kemós kezelés utáni naptól szigorúan be is tartok. Ennek köszönhetem, hogy az összes laboreredményem hibátlan és újra rengeteg energiám van. Most biztos felmerül a kérdés, hogy miért pont az utolsó kemó utáni első naptól? Az én elméletem szerint a kemó – amely jelenleg a világon az egyik legdrasztikusabb és legerősebb gyógyszerekből álló több hónapig tartó kezelés – minden rákos sejtet, rákkezdeményt és abnormális elváltozást kitakarít a szervezetből. Igen tudom, hogy nem mindig sajnos és én is olvastam pro-t meg kontrát, de amikor az ember kemót kap akkor el kell hinnie és fogadnia, hogy ettől meggyógyul és ez valóban kitakarít minden “csúnyát”, nekem is muszáj volt elhinni és ezt is tettem. AZ emberi agy bonyolult szerkezet és igenis van ereje a hitnek. Ha valamiben nem hiszel hogy ez azért kell, van, hogy meggyógyulj akkor ne csináld, mert nagy eséllyel nem fog használni. Én anno eldöntöttem, hogy elfogadom és végigcsinálom a kezeléseket és biztos is voltam benne, hogy ez volt számomra a helyes döntés. Ezt a döntést mindenkinek saját magának kell meghoznia, de ha egyszer meghozta akkor tartson is ki mellette. Szóval visszatérve az elméletemhez: amig tart a kemó addig “védett” vagyok. Addig csak arra kell figyelnem, hogy ne gyengüljek le, egyek rendesen, szedjek vitaminokat. Azt már többször említettem a blogban, hogy a legfőbb szerepe az egészségben az étkezésnek van. A “védett” vagyok itt azt jelenti, hogy mindegy mit eszek csak egyek. A kemó alatt nem válogatunk. Az luxus, mivel ilyenkor az ember nem akar enni. Nincs rendes ízérzékelés, szinte állandó a hányinger, a gyomorproblémák, ilyenkor nem lehet válogatni. Ha megkívánsz valamit edd azt mert a megkívánás is szinte ismeretlen fogalom. Ha pedig nem eszünk legyengülünk ami ugyancsak nagy luxus ilyenkor. Aki ismer engem tudja, hogy mindig is nagyon édesszájú voltam. Viszont tudtam, hogy a rákmegelőző életmódómban a cukor erősen tiltólistás ergo ahogy vége a kemónak elköszönök az édességektől. De addig! Nos én úgy ünnepeltem az utolsó kemót, hogy a kórházba menet betértem egy fánkozóba. Biztosan tudjátok miről beszélek, ahol a kirakatban ott vigyorognak a szebbnél szebb cukormázas színes dekorált fánkocskák. Na oda. Vettem 3 fánkot és még utoljára életemben szépen lassan meg is ettem őket. Teljes relax volt, kikapcsolva az agyam nutrition funkciója – yaaaay, sok sok sok üres kalória, nulla tápérték, brutál de még annál is brutálabb cukortartalom, “kitudjahányszorhasznált” olajban sütve, vércukorszint az egekben, hasnyálmirigy dolgozik gőzerővel, jó úton a cukorbetegség felé… MIT CSINÁÁÁÁLSZ NEEEEE!!!! – csak élveztem az ízeket. Nem baj, akármi is lenne a kemó még utoljára kiirtja. Ma is vigyorgok mikor erre gondolok, de ja, tényleg így volt. Lassan egy éve volt. Aztán mikor kijöttem az utolsó kemóról nem volt kérdés, hogy mit kell (t)ennem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkor kissé túlettem magam és azóta sem tudok ránézni a fánkokra:-) De nem is akarok és ez a legjobb ebben. Mert az eltelt 10 hónapban megtapasztaltam, hogy a tudatosság, a “Hogyan tovább?” stratégiám nagyon is működik és remekül érzem magam. Persze néha én is elgyengülök, de olyankor mindig eszembe jut, hogy nem vagyok abban a helyzetben és már soha nem is leszek ha egészséges akarok maradni, hogy kockára tegyem mindazt amit már elértem. Mert van egy dolog amit mindennél jobban szeretek és amihez mindenképpen ragaszkodom az pedig az életem. Ha Te is hasonló cipőben jársz és nem tudod hogyan tovább, akkor kövesd a blogot, mert a következő bejegyzésben új életet kezdünk és ahogy eddig is ezután is őszintén és részletesen megosztom veled a tapasztalataimat valamint azt, hogy hogyan legyen tovább.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s