Az élet kemény…

kep

3 hónappal az utolsó kezelés után tele energiával és erővel úgy éreztem enyém a világ. Gondosan ügyeltem arra, hogy hogyan élek, mit eszek mit iszok, milyen vitaminokat szedek. A sport az életem része lett újra, rendszeresen futok edzőterembe járok és napról napra érzem, hogy tér vissza a régi erőm. A 3 hónapos kontroll vizsgálaton az orvos nemes egyszerűséggel csak annyit mondott, hogy nem tudja mit csinálok de folytassam tovább, mert remek formában vagyok. Igaza volt, mert én is éreztem, hogy hihetetlen erőkkel rendelkezem. Újjászülettem. Új esélyt kaptam. A hab a tortán az volt, amikor 3 hónappal az utolsó kezelés után visszatért a menstruációm. Tudom kedves nőtársaim, hogy ezt azért annyira nem szoktuk hiányolni, de nekem ez azt jelentette, hogy újra működök normálisan és egészségesen. Pláne azok után, hogy az Onkológus szerint az esetek kb 60 %ban soha nem tér vissza (mivel a kemoterápia alatt megszűnt) de ha mégis, az is el fog tartani vagy két évig mert a kemoterápiás szereknek kb ennyi idő kell, hogy kiürüljenek a szervezetemből. Nálam ez 3 hónap volt. Valóban valamit jól csinálhatok.

Újra embernek éreztem magam, visszamentem dolgozni és imádtam újra emberek között lenni. Tudtam, hogy minden napot, pillanatot innentől meg kell becsülnöm. Immár másként láttam a dolgokat. Az egészség a legnagyobb kincs amit csak egy ember magáénak tudhat de ezért keményen tenni is kell. Minden egyes nap minden egyes mozzanatában tudatosan kell élni és vigyázni az egészségünkre. Tudom, ez jó szlogen meg hallottuk már ezerszer de újra gondold át ezt Kedves Olvasó. A saját egészséged kulcsa a Te kezedben van. Semmit nem ér vagyon, ingóság pénz ha nem vagy egészséges. Én ezt már megtanultam.

Az élet viszont tartogatott még számomra erőpróbát. 3 hónappal az utolsó kezelés után egy napon kaptam egy telefonhívást. Egy olyan hívást amitől megrogytam. Ami igazán szíven vágott. Olyat ami teljesen feldühített de ugyanakkor a kétségbeesés határára sodort. Az én imádott Édesapám, aki végig csinálta velem ezt az egész őrületet, bíztatott és bízott, nevettetett és erőt adott és aki zokogva ölelt át mikor végre a kezelések után találkoztunk és visszakapott engem az égiektől, az én drága Édesapám áttétes máj és tüdőrákos. Annyira előrehaladott az állapota, hogy az elsődleges tumort már nem keresik. Az én imádott Édesapám, az az okos, makacs, karakán de mindig szeretettel teli ember haldoklott. Azonnal hazautaztam és elszánt voltam. Minden tudásomat tapasztalatomat bevetettem, minden egyes percben ott voltam mellette, etettem, itattam, beszéltettem, meg akartam menteni. Hittem benne, hogy ha nekem sikerült neki is fog. Adtam az erőt semmi nem érdekelt semmire nem figyeltem csak rá. Azt akartam, hogy Ő is meggyógyuljon. De Ő menni akart. Több hét küzdelem után értettem meg, hogy itt csak én harcolok. Nélküle viszont nem győzhetek. Sírtam, dühös voltam és tehetetlen. Könyörögtem, kérleltem húztam magammal de Ő nem akart jönni. Kérte, hogy engedjem el, engedjem útjára. Tudta, hogy visszakapott engem és immáron elég erős vagyok, hogy megbírkózzak a hiányával. Soha nem szólt. Soha nem mondta, hogy baja van. Csak arra koncentrált, hogy én meggyógyuljak. Nem akarta, hogy bárki tudja mennyire beteg. Mikor az orvosok megtudták, már késő volt. Nem tudtam és nem akartam elfogadni ezt. Cikáztak a kérdések a fejemben legszívesebben üvöltöttem volna: Miért nem szólt? Miért nem kért segítséget? Miért nem figyelt a teste jelzéseire? Miért nem tudtam segíteni? Miért nem akarta, hogy segítsek? Miért? Miért? Miért? A válasz egyszerű volt: ez volt az Ő döntése az Ő akarata. Joga volt így dönteni és nekem el kellett fogadnom. Soha nem tűrt ellentmondást. Most sem.

A kezét fogva kísértem el egy olyan világ kapujába, ahol már nem kell szenvednie, ahol megbékélhet.

Visszakaptam az életemet, kaptam egy esélyt egy jobb életre és már megértettem, hogy ez volt az Ő ereje az Ő ajándéka az Ő kívánsága. Elment, hogy én maradhassak. „Neked élned kell” – mondta mindig és utolsó földi perceiben megígértem neki, hogy élni is fogok és büszke lesz rám.

Az élet kemény. Készen kell állni az új kihívásokra és én készen állok. Édesapám erejével megerősödve, miatta, érte, magamért. Nyugodj békében Apukám.

Reklámok

One thought on “Az élet kemény…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s