…van élet a kemó után

nb

“Neee….Már megint kemó-s téma??? De hiszen már majdnem túl vagy a sugárkezelésen is!! ” – mondjátok most biztosan magatokban akik megtiszteltek azzal, hogy olvassátok a történetemet. De megnyugtatásul közlöm, hogy ez nem “olyan” kemós téma lesz, már túl vagyunk annak a fejezetnek a legnehezebb részein – szerencsére. Viszont sorstársaim akik ugyanúgy végigcsináltak egy kemoterápiás kezelést tudják, hogy ez nem múlik el se könnyen se nyomtalanul. Sokszor évek kellenek, hogy a szervezetünk magához tudjon térni a sokkból amit a kemó okozott hónapokon keresztül és teljesen regenerálódjon. Persze én megint nem hazudtoltam meg magam: már a kemoterápia utolsó heteiben megvolt a kész stratégiám a mielőbbi regenerálódásra. Így van ez… mióta tavaly Szeptemberben elindult ez az őrület velem azóta mást sem csinálok csak stratégiákat tervezek… hát látjátok erre is jó egy rákos betegség: ha eddig csak a mának éltél vagy a múltban akkor most megtanulsz előre gondolkodni valamint megtanulod azt is, hogy ez lesz a kulcsa a “túlélésednek”: tervezni, bízni, tudni és megint tervezni. S, hogy van e élet a kemó után? Persze, hogy van. A kérdés igazából az, hogy milyen. Főleg úgy, hogy a kezelések még nem értek véget és a testem újabb kihívásoknak van kitéve minden egyes nap. Valamint az, hogy én mit tudok tenni a saját gyógyulásom érdekében és azt megteszem e. Nem ígérem, hogy az én stratégiám mindenkinek elfogadható és működik de megosztom veletek.

Most amikor írom ezt a posztot mindössze 4 sugárkezelés maradt hátra a 33-ból. Egy hét múlva pedig pontosan 2 hónapja lesz, hogy megkaptam az utolsó kemoterápiás kezelést. Hogy elhiszem-e hogy mindjárt vége és lezárul életem legkeményebb időszaka? Őszintén? Nem igazán 🙂 De nagyon örülök neki. A kemoterápia kezdetétől elhatároztam, hogy a következő 6 hónapot arra szánom, hogy megtanulom teljes részletességgel mit és hogyan kell változtatnom, hogy a rák lehetőleg ne újuljon ki. Higyjétek el, mikor az ember nap mint nap a kemó mellékhatásaitól szenved szinte szuper erőt és motivációt kap ahoz, hogy megreformálja az életét. Mert ugye azt senki sem hiszi, hogy önmagában a kezeléseken való részvétel garantálja a hátralévő évek rákmentességét? Aki rákos lesz ott valami nem jól működik. Meg kell találni és változtatni rajta. Ez nem egyszerű és ez sem garantálja a rákmentességet. Viszont én megállapodtam magammal, hogy kiderítem az okokat és változtatok. A változtatáshoz meg kell tanulni hogyan működik a testünk. Igen, elő kell venni a szakirodalmat és meg kell érteni a folyamatokat. Én is ezt tettem. Mint ahogy azt már egy korábbi bejegyzésemben említettem a legnagyobbaktól tanultam. Ez itt nem a reklám helye de bátran tudom ajánlani Patrick Holford és Colin T. Campbell könyveit. Persze mindenki maga dönti el mihez kezd az életével mint ahogy azt is kinek az útmutatásait fogadja el. Nekem Ők megmutatták az irányt. Részletesen, logikusan és érthetően magyarázzák el az összefüggéseket bizonyítékokkal alátámasztva. Nutrinionistként pontosan tudom, hogy amit eszünk és iszunk az a kulcsa az egészségünknek. Ők részletesen elmagyarázzák a hogyanokat és a miérteket.

Mire a kemoterápia befejeződött készen álltam az új életemre. Miért pont akkor? Mert a kemoterápia alatt nem kellett aggódnom attól, hogy a rák kiújul hiszen folyamatosan “mosták át az egész testemet”. Ezzel szemben a sugárkezelés csak helyi kezelés. Kizárólag azt a területet célozza ahol a rák volt. Az én agyamban ez így nézett ki: 1. lépés: rákos csomó eltávolítása. 2. lépés: egész test “átmosása”, hogy ha esetleg valahol maradt vagy alakult valami akkor annak kampec. (úgy is szoktam fogalmazni, hogy a kemóval az emberen nyomnak egy “reset” gombot 🙂 ). 3. lépés: a csomó helyének “tisztára takarítása”, ha esetleg ott akarna a rák újra felbukkanni, hát elmenjen tőle a kedve. Ezek után pedig készen állok. Reset gomb megnyomva és kaptam még egy esélyt.

Igen tudom… valami hiányzik. Hormonkezelés, hiszen a rák típusa ösztrogén pozitív. 4. lépésként a protokollba most a 10 éves (van akinél csak 5) Tamoxifen kezelés következik. Ez egy hormonkezelés, napi 1 tabletta, aminek az a célja, hogy ne engedje az ösztrogén felvételt a rákos sejteknek és így előzze meg a rák kiújulását. Nálam is ez a protokoll amit az onkológusom már jelzett is. Viszont én – és most nem leszek népszerű ezzel a lépésemmel pár sorstársamnál, de kérem fogadjátok el, hogy ez az én véleményem és az én döntésem – visszautasítottam ezt. Hangsúlyozom, hogy mindenkinek szíve joga úgy dönteni, ahogy akar és ahogy azt jónak látja. Én így látom jónak. Mi az okom? Nem bízok a kezelésben és nem hiszek benne. Ellenben számomra nagy kockázatnak tartom nem is igazán a mellékhatások miatt, inkább amiatt amiket ez a tabletta okozhat (más szervi rákok, stroke, embolia hogy csak néhányat említsek). A hormonkezelés egy preventív kezelés, aminek célja a megelőzés. Kutattam, osztottam szoroztam és mérlegeltem. Nem kell nekem ez. Kérlek kedves Olvasó, ha ugyanilyen cipőben jársz és döntened kell ne vedd az én döntésemet számodra is helyesnek. Mint ahogy minden kezelésnél ebben is mindenkinek saját magának kell mérlegelnie a kockázatokat és meghoznia a döntést. A döntés amit meghozol a legjobb lesz számodra akármi is legyen az. Én senkinek nem ajánlom, hogy ne vegyen részt hormonkezelésen, mint ahogy az én döntésem megosztását veletek sem vitaindítónak szántam.Nem akarok senkit meggyőzni és engem sem kell. Sajnos mikor valakinél rákot diagnosztizálnak nagyon komoly és nehéz döntéseket kell hoznia. Dönts úgy, ahogy helyesnek tartod de tájékozódj mielőtt döntesz. Én is ezt tettem és eme döntésemet az orvosommal is közöltem. Nem örült. Persze, hogy nem. De miután közöltem vele valami megmagyarázhatatlan nyugalom szállt meg és tudtam, hogy helyesen tettem. Persze kaptam ilyen kérdéseket, hogy: “hogy tudsz úgy élni, hogy nem tettél meg mindent, mert elutasítottad a kezelést? ” A válaszom ilyenkor, hogy én pont ezzel tettem meg mindent. A kezelések végetértével – amik arra irányultak, hogy teljesen kitakarítsák belőlem a rákot – a kezembe kívánom venni a sorsom alakulását és teljes felelősséget vállalok. Az én felelősségem, hogy a rák ne újuljon ki. Persze tudatában vagyok annak, hogy semmire sincs garancia. Mint ahogy Tamoxifennel és anélkül is lettek már újra rákosak. Viszont innentől én alkalmazni kívánom amit az elmúlt 6 hónapban tanultam.

Megtanultam, hogy a hormonális rákok fő okozója a hormonháztartás felborulása és a sejtek abnormális műkődése. Megtanultam, hogy a fő hormonzavaró a tej és tejtermékek. Azt is megtanultam, hogy mit okoz sejt szinten a húsfogyasztás főleg ami nem biogazdálkodásból hanem nagyipari gazdálkodásból ered. Pontosan tudom, hogy melyik zöldség mit tartalmaz és miért fontos a vitaminok és ásványi anyagok megfelelő mennyiségű napi fogyasztása. Tanultam arról is, hogy miért fontos a vércukorszint egyensúlyban tartása alacsony glikémiás indexű ételek és italok fogyasztásával. Nem utolsósorban pedig megtanultam, hogy hat a stressz a sejtekre és miért fontos a rendszeres testmozgás.

Június 28. óta – mióta hivatalosan is lezárult a kemó fejezet az életemben – új életet kezdtem és napról napra nyerem vissza az erőmet. Száműztem az összes tejterméket és húst az étrendemből. Nem eszek cukrot és édességet, valamint semmiféle gyorséttermi vagy kemikáliát tartalmazó kaját. Pontosan tudni akarok minden egyes összetevőről ami a számba kerül ételként vagy italként. Amelyik élelmiszeren nincs összetevő lista az nem kerülhet a konyhámba. A kenyeret már évek óta én sütöm soha nem veszek bolti kenyeret vagy cukros péksüteményt. Lelkesen tanulom a vegetáriánus konyha fogásait és nagyon izgalmasnak tartom. Továbbra is iszom a gyógyteákat és naponta iszok 3dl búzafűlevet. Gondosan ügyelek a napi vitamin és ásványi anyag bevitelre és ha tehetem biogazdálkodásból vásárolok. Visszamentem az edzőterembe heti kétszer egy órát futok, kardiózok és nyerem vissza a kondimat. Annál is inkább, mert Augusztus végén beneveztem egy 10 kmes mellrák kampányt támogató futásra:-)

Mivel ez egy blog nem az volt a célom, hogy tudományos leírásokat közöljek a fentiekről. Csupán megosztottam veletek az én általam számomra legjobbnak vélt stratégiát. Azt amelyet több hónapos kutatómunka és tanulás előzőtt meg. (Ha valakit érdekelnek a fent leírtak részletei vagy kérdése van nyugodtan írjon emailt a dkeblog.a.rettegett.betegseg@gmail.com email címre vagy írjon üzenetet a blog Facebook oldalára és szívesen segítek. )

Van e élet a kemó után? Igen van. De az, hogy milyen lesz az új életünk tőlünk függ. Döntéseinkkel rakjuk le ennek az alapköveit. Ne sajnáljuk az időt arra, hogy megtervezzük a stratégiát. Aki itt tart az már a legnehezebb részén túl van. Jól érzem magam, mert napról napra erősebb leszek. Én vagyok felelős a sorsomért és mindent megteszek annak érdekében, hogy újra egészséges legyek. Hosszú út ez is és a közel egy éve tartó kezeléssorozat még mindig érezteti utóhatásait. Haladok az utamon…

viber image

Reklámok

2 thoughts on “…van élet a kemó után

  1. Úgy hiszem jól döntöttél, hogy elutasítottad a hormonkezelést. Én nem tettem, így sajnos 5 kemény klimax szerű tünetetekkel tűzdelt és jó pár kiló súlyfelesleggel megélt évet éltem meg huszonévesen. Ma már szemrebbenés nélkül elutasítanám – hiszen ez valóban csak protokoll….
    Ha erős az élni akarás, akkor az ember sok mindent kibír.

    Kedvelés

    • Nagyon köszönöm Évi. Sajnálom amin keresztül kellett menned. Nem tudom, hogy ez e a helyes döntés de érzem, hogy igen. A többit az idő majd igazolja. Minden jót kívánok Neked és köszönöm, hogy olvasod a blogot:-)

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s