Célegyenesben…

celegyenesben

2016 Január 11-én pontosan déli 12 órakor érkeztem életem első kemoterápiás kezelésére. Félelemmel, kicsit talán rettegéssel, aggodalommal és izgalommal hiszen fogalmam nem volt mi vár rám. Ma 2016 Június 21-én elmondhatom, hogy a célegyenesbe érkeztem. Mindösszesen EGY kezelés maradt hátra. Magam mögött tudok immár 15 kemoterápiás kezelést: 15 kórházban töltött nap, 15 vérvétel, 15 előkezelés, 15 kemoterápiás kezelés. Amikor Januárban elkezdtem nagyon hosszúnak tűnt 6 hónap. Visszatekintve valóban hosszú volt, de mindvégig igyekeztem a napjaimat hasznosan és aktívan tölteni, alkalmazkodni minden új váratlan helyzethez és lehetőleg csökkenteni az önsajnálatra szánt időt. Ha visszaolvasod a blogot kedves Olvasó látni fogod, hogy mindvégig nagyon komoly startégiám volt a “túlélésre” amit szigorúan be is tartottam. Rengeteget tanultam magamról az elmúlt 6 hónapban és biztosan állíthatom, hogy ez mind a hasznomra vált. Megtanultam előre nézni és nem a múlton rágódni. Megtanultam megbírkózni a nehézségekkel, elfogadni a változásokat, azokat a változásokat legfőképpen amiket a testem produkált a kezelés hónapjai alatt szinte óránként. Megtanultam, hogy a pohár MINDIG félig tele van. Sikeresen legyőztem a határaimat – amiről azt hittem azok a határaim – es tudatosan felkészültem az új életemre. Arra az életemre amit ezek után élni fogok tudatosan úgy, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy a rákos betegség ne térjen vissza. Igen Kedves Olvasó ez a kulcsmondat! Nem elég meggyógyulni egy rákos betegségből. Ha nem tanulunk belőle és nem változtatunk, mi jogon várjuk el, hogy a rák ne térjen vissza? Tudtad, hogy azoknál akik már voltak rákosak fokozottan nagy a veszélye a továbbiakban a rákos megbetegedéseknek? Fokozottan ami 50%nál jóval nagyobb rizikót jelent. A felelősség a miénk, hogy változtatunk vagy “megnyugodva” ülünk a babérjainkon, hogy “oké, meggyógyultam jól vagyok, ennyi”.

Mit jelent a “változtatni”? Mikor elkezdtem a kemoterápiát, tudtam, hogy ez azért kell nekem, hogy az esetlegesen alattomosan valahol a testemben megbújt rosszindulatú sejtkezdeményeket kitakarítsuk. Éreztem, tudtam, hogy csak így nyugodhatok meg igazán. Nem akartam, hogy időzített bomba legyek és a gyógyulási stratégiám része volt kezdetektől fogva, hogy “RESTART”-ot kell alkalmazni, tehát egy igazi nagytakarítást végezni a testemben ahoz, hogy tiszta lappal, tiszta testtel, sejtekkel újra tudjam kezdeni az életemet. Bevállaltam, kemény döntés volt, életem legkeményebb döntése. Vállaltam a szenvedést ami ezzel jár, a sok sok mellékhatást és az életem teljes megváltozását. Tudatos voltam mindvégig és próbáltam nem az érzelmeimre hallgatni és sajnálni magam, hanem tudatosan kezelni mindent ami történik, tudva azt, hogy mi-miért történik.

A kemoterápia nem könnyű, ez egy nagyon komoly és megterhelő kezelés mind lelkileg és testileg egyaránt. Az elmúlt 6 hónapban sok nővel beszélgettem akik ugyanezeken a megpróbáltatásokon mennek/mentek keresztül. Sajnos nagyon sokan rengeteget szenvednek a mellékhatásoktól, depressziósak lesznek és ez nem csoda. Nekem is volt nem egy nem két olyan időszakom, amikor éreztem, hogy zuhanok lefele és nagyon nagyon nehezen tudtam kimászni a lelki gödrökből. Nem csak a tudattal kell megbírkózni, hogy rákos betegségem van, hanem a kezelések mellékhatásaival és akkor még csak a rövid távú mellékhatásokról beszéltem. A hosszú távú mellékhatásokat még nem tudom, de számolnom kell velük.

Amikor változtatásról beszélek a következőket értem alatta:

  • Stresszmentes életmód: igen, most mosolygunk. Ez hogy lehetséges? Manapság nem lehet stresszmentesen élni. A stressz jelen van az életünkben mindig minden egyes nap. Viszont Kedves Olvasó az, hogy hogy hat ránk az rajtunk múlik! Ez kemény munka ezt tanulni kell. Úgy hívják stresszkezelés. Manapság számtalan módszer létezik már erre a meditáción keresztül a pozitív gondolkodásig de mindez semmit sem ér ha nem akarjuk vagy tudjuk valójában ezeket alkalmazni. A kulcs a stresszkezelésnél akármelyik módszerhez is nyúlunk, hogy tudatosan ne hagyjuk, hogy hasson ránk. Ezt gyakorolni, tanulni kell. Én megtanultam, hogy bármi ami negatívum történik az életemben annak oka van. Nagyon sokszor beigazolódott, hogy valami pozítiv oka van. Persze sok esetben viszont több év mire kiderül az ok. A negatív történések előre visznek és erősítenek. Ha hagyjuk. Vannak persze olyan negatív események is amin nem lehet csak “ennyivel” túl lépni. Meg kell élni ezeket, fel kell dolgozni, de itt is érvényes, hogy nem szabad belesüllyedni és elsüllyedni benne. Tovább kell lépni.
  • Táplálkozás: kiemelt jelentőségű fejezet! Kiemelten fontos. Nem csak nutritionistként mondom ezt bár ez kiemelt szívügyem. Az elmúlt 6 hónapot arra is szántam, hogy teljes részletességgel megtanuljam és megértsem a biokémiát, az elfogyasztott ételek valamint a kemikáliával tömött ételek hatását a sejtekre különös tekintettel a rák kialakulására. Ez a tudomány már régóta létezik bár csak az elmúlt pár évben kezd igazán utat törni magának és főleg Nyugaton. Az vagy amit megeszel! Tudatos táplálkozással a rák nagy eséllyel elkerülhető. A nagyoktól tanulok: Colin T. Campbell, Patrick Holford kiemelt példaképeim. Mindig hálás leszek a segítségükért és mindenkinek tudom ajánlani a könyveiket.
  • Mozgás: hasonlóan kiemelt jelentőségű! Napi 30 perc minimum. Aktív mozgás, testedzés.

Ez a 3 kategória a legfontosabb és nagyvonalakban ebből áll az én stratégiám is. Ha valaki bővebben akar tudni róla nyugodtan küldjön emailt a dkeblog.a.rettegett.betegseg@gmail.com email címre. (Külön bejegyzést tervezek a későbbiekben a megelőzés témakörének, melyben részletesen hivatkozásokkal fogok írni a stratégiáról.)

Többen kérdeztétek, hogy vagyok így most erre is válaszolok. Mióta volt az 1 hét szünetem (lsd. Taxolos Szívügyek c. bejegyzés) sokkal jobban. Kicsit feltöltődtem és kevesebb a mellékhatás is. Azóta a szívem is rendben van. A hajam továbbra is nől immár közel 1.5cm “hatalmas séróval” büszkélkedhetek és igen ez az új hajam jóval erősebb és dúsabb.  A napi kellemetlenségek megvannak a Taxol támad én meg hárítok. A legkellemetlenebb az állandó fáradtság de ezt intenzív mozgással le tudom küzdeni bár nagyon nehéz elindulni. Persze Nickyre a kutyusomra (aki 6 hónaposan aktívabb mint valaha) ismét számíthatok Ő nem hagy lustulni 🙂 Ismét mindenkinek aki rákkal küzd ajánlom, hogy vegyen kutyát! A legjobb terápia 🙂

Egy kezelés maradt. Azt már fél lábbal is… 🙂 Egy fejezet ismét lezárul, egy rázós és nehéz szakasza az életemnek, de egy olyan szakasz amiből ismét rengeteget tanultam a világról és magamról és amit a hasznomra tudok fordítani. Mert ugye van az a mondás, hogy ami nem öl meg az megerősít. És én erős vagyok. Erősebb mint valaha voltam. Egy hét múlva pedig célba érek.

finish

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s