Dühöngő

harag

Tervezem ezt a posztot már egy ideje. A cím meghökkentő tudom és ez a poszt talán eltér majd az eddig tőlem megszokottaktól. De erről is beszélni kell. Rákosnak lenni, kezeléseken keresztülmenni, mellékhatásokkal küzdeni, nap mint nap megélni a változásokat amik sokszor váratlanul történnek igenis nehéz. Hiába gondolkozok pozitívan és tudatosan próbálom kezelni a velem nap mint nap történő dolgokat én is emberből vagyok és igen néha dühös vagyok a világra. A düh, harag negatív érzések és rengeteget lehet arról hallani, hogy el kell engedni, nem szabad elfojtani mert mérgez. Valóban. De ezek az érzések is emberi érzések és hozzátartoznak az emberi mivoltunkhoz. Aki soha nem dühös és soha nem haragszik vagy akad ki valamin az nem mond igazat. A problémák amik okozzák ezeket az érzéseket lehetnek egészen kicsik is, viszont abban a pillanatban az adott ember számára az a probléma jelentős.

A rákos betegeknek igenis vannak problémáik és ezek komoly problémák. Félrevezető lenne tőlem azt állítani, hogy én mindig vidáman és pozitívan kezelem ezeket a problémákat a betegségem alatt. Amiről most írok az mindenkinek aki ezen a betegségen és a kezeléseken keresztülment ismerős lesz. Beszéljünk hát róla: dühöngjünk!

Dühös voltam mikor megtudtam, hogy rákos vagyok. Nagyon dühös. Haragudtam a világra. Nem is tudom igazából kire vagy mire haragudtam de haragudtam. Mert ez a düh segített feldolgozni azt a stresszt amit a hír okozott. Miért én? Nem igazságos ez. Mit tettem? Az egész életem a feje tetejére állt. Nem kórházba járással terveztem a következő kb egy évemet. Nem kezelésekkel terveztem. Haragudtam, mert felrúgták a jól eltervezett életemet. Dühös voltam, mert nem én irányítottam a dolgokat.

A következő sokk a kemoterápia volt. Ismét olyan programot terveztek nekem amit én nem terveztem magamnak. Harapok ha valaki helyettem tervezi a napjaimat. 6 hónap! Szétvetett a düh. 6 hónapon keresztül mellékhatásokkal fogok küzdeni. Igazán csak akkor borultam ki, mikor a mellékhatások jöttek. Szép sorban. Rosszullétek, gyengeség, kihullott a hajam. Leküzdöttem. Aztán egyre több és több jött a testem egyre újabb változásokat produkált. Nehéz ezt megélni. Miért kell nekem ezzel kínlódni? Valóban jó ez nekem? A legjobban azok az önjelölt okoskodók borítottak ki akik a netet felhasználva osztják az észt, hogy a kemoterápia ilyen meg olyan tudatos mérgezés és komplett idióta aki bevállalja. Mindezt úgy, hogy fogalmuk sincs miről beszélnek és szerencséjükre rákosak sem voltak még. (Kivételként jegyzem meg azokat, akik úgy vannak ellene, hogy már egyszer végig csinálták. Nem róluk beszélek) Amikor a sötétben tapogatózol és úgy kell döntéseket hoznod. Amikor egy emberben bízhatsz, az orvosodban, aki hosszú évek kemény munkájával szerezte meg azt a tudást, hogy gyógyítson. Amikor az életedről kell döntened! Nem elég, hogy az ember egy ilyen súlyos döntés meghozatalakor magával is harcol még a sok okoskodó is látatlanban osztja az észt és bírál. Hát dühös voltam. Engem senki ne bíráljon azért amiért a saját életemről olyan döntést hoztam amilyet.

Hullámvasúton ülök. Minden nap. A kezelések kihatnak a hangulatomra is és óhatatlanul vannak rossz perceim. Amikor belenézek a tükörbe és arra gondolok ki ez? Amikor belegondolok, hogy még mennyi hét, hónap van hátra a végéig. Amikor megkérdezem magamtól, hogy hova lett a régi megszokott életem? Haragszok. Mert ez nem igazságos.

Minden nap történik valami amivel meg kell küzdenem a kemó alatt. Az apró kellemetlenségektől a komolyabb fájdalmakig. Igen, meg lehet tanulni együtt élni ezekkel de ez nem jelenti azt, hogy időnként az ember nem akad ki rajtuk.

Kedves Sorstársaim igenis ki kell akadni néha. Ki kell adni a feszültséget, mert ezek kemény dolgok. Dühöngjetek amikor kell. Emberek vagyunk és érzünk úgy jót mint rosszat is. A negatív érzelmeket nem szabad elfojtani, viszont túlzásba vinni sem szabad.

Én alapvetően egy vidám, optimista emberke vagyok. Szeretek nevetni, szenvedélyes vagyok így haragudni is nagyon tudok. Ha bajom van azt mindenki látja, tudja, hallja. Viszont nem tart sokáig. Mert kiadom magamból és ennyi. Kitisztulok, megtisztulok a haragtól és helyén tudom kezelni a dolgokat. Ne fojtsd el te sem. Ha elfojtod akkor beteg leszel tőle. Sajnos sok rákos betegségen keresztülmenő depressziós embert ismerek. Mert ők is haragszanak de nem mondják. Nem engedik ki ezeket az érzéseket. Ezek gyűlnek és nem jut hely egy idő után a pozitívumoknak. Sokan szégyenlik ezeket az érzéseket úgy vélik ez nem helyes. Ki mondja, ki mondhatja meg egy rákos betegséggel küzdő embernek, hogy mi a helyes? Ki veheti a bátorságot, hogy bíráljon téged ha dühös vagy? Tehát sírj, légy dühös, igazad van, adj bele mindent és aztán fejezd be és nyugodj meg. Engedj teret a pozitív gondolatoknak is, annak hogy észre tudd venni és felismerd, hogy a döntés amit hoztál helyes. Te ismered a legjobban a testedet, magadat, te hallod a belső hangjaidat, a döntés amit kimondtál helyes hiszen TE hoztad meg.

Dühöngtem. Sokszor. Röviden. Jól esett. Igazam volt. A helyzeten azonban ez nem változtat. Azon én tudok változtatni akkor ha kiengedem a dühömet és helyet csinálok a fejemben, lelkemben a pozitív gondolatoknak és tényeknek amik itt vannak csak észre kell venni és tudomást kell venni róluk: a rák egy jelzés, egy esély arra, hogy jobbá tedd az életed azzal, hogy változtatsz rajta. Egy stop tábla, hogy állj meg és gondolkodj, mert nem jó irányba mész. Ha a rák nem szól akkor meghalsz. Tehát jó, hogy “szól”. Esélyt ad arra, hogy felismerd: változtatni kell. Mégpedig két fontos teendőd van ha a rák kopogtat az ajtón: 1. beengedni, jól megismerni, kikezelni és megszabadulni tőle 2.olyan életet élni, olyan változásokat hozni az életedben, hogy a rák messze elkerülje a házad táját a jövőben.

Az egyes ponthoz kapcsolódnak a kezelések. A dühítő kezelések a dühítő mellékhatásokkal. Azok a kezelések, amik meggyógyítanak. Hatalmas dolog, hogy egyáltalán létezik bármi is, ami egy halálos betegséből meg tud gyógyítani. Ja, hogy ez kellemetlen? Mitől lenne kellemes? A rák sem az. A mellékhatások jelzik, hogy a gyógyszer dolgozik. Gyógyít. Igen sajnos károsít is de ez nem egy influenza vagy egy bárányhimlő. Ez egy halálos betegség, amit nagyon erős gyógyszerekkel lehet csak kezelni. A jó hír pedig, hogy ma már a mellékhatásokat is lehet enyhíteni más gyógszerekkel. De minden egyes nap gyógyulok, mert le kell győznöm ki kell takarítanom ezt a soklábút a testemből.

Az életem megváltozott, ezzel pedig a mindennapjaim is. Úgy, ahogy néha haragszok a kellemetlen napok, órák, percek miatt örülök is, sőt kifejezetten boldog vagyok azokért a napokért, órákért, percekért amikor jól érzem magam. Hatalmas örömmel tölt el kimenni a parkba, élvezni a napsütést, sétálni és mindezt úgy, hogy JÓL VAGYOK. Elgondolkodtál már rajta kedves Olvasó mit jelent jól lenni? Amikor ez természetes akkor nem tűnik fel mekkora érték. Akár fél órára is jól lenni. Nem érezni fájdalmat, hányingert, fáradtságot. Ezek a “jól vagyok” időszakok adják az örömöt és teszik boldoggá a napjaimat. Mert igen, ha haragudni tudunk akkor örülni is tudunk. Ha kiakadni tudunk akkor boldogok is tudunk lenni. És én boldog vagyok és pozitív mert gyógyulok és minden egyes “jól vagyok” percbe belekapaszkodok, kihasználom és belevésem az emlékezetembe, hogy ne felejtsem el akkor sem, amikor dühöngenem kell. Mert a villámlás és eső után ki fog sütni a nap. A napsütést mindenki várja, mert tudja, hogy jön. A boldog pillanatok is jönnek csak észre kell venni.

Mérges voltam, dühöngtem és megtisztítottam a lelkemet. A harag által feltett kérdéseimet meg tudtam válaszolni. Boldog vagyok, mert a válaszok megmutatták, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy van esélyem dühösnek lenni. A nap kisütött a lelkemet és a tudatomat pedig betöltötte a nyugalom. Haladok tovább az úton és a “jól vagyok” pillanatokra koncentrálok.

Reklámok

5 thoughts on “Dühöngő

    • Thank you Gail:-) I didnt know that you can understand Hungarian;) I am writing the English version of my blog too its the Fight and Win blog. Many thanks for your always positive and energetic attitude and kind words. Love your FB page! x

      Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s