Mindennapok

v

Többen kérdeztétek, hogyan telnek a mindennapok, hogyan lehet együtt élni a kezelésekkel, mellékhatásokkal és a tudattal, hogy nem élhetem a megszokott életem. Jelentem: humorral, optimizmussal és ésszel.

Az első és legfontosabb az ész: tudatosan kell kezelni a dolgokat. Tudni kell, hogy mi miért történik, mikor mi várható és tudatosan kell megélni a kezelések mellékhatásait is. Rengeteget olvasok és olvastam már a rákról, a kezelésekről, arról, hogy mi zajlik a testemben egy egy kezelés alatt valamint miért vannak a mellékhatások. Mindent jegyzetelek: érzések, kellemetlen tünetek, örömteli pillanatok, fájdalom stb. mindent. Azért, hogy megismerjem a testem reakcióit. Ha tudom mi fog történni, később tudok rá számítani és könnyebb kezelni is. Tudni kell valamint, hogy hova tartok: a gyógyulás felé. Mindez azért történik, mert meg fogok gyógyulni.

A következő ugyancsak fontos dolog az optimizmus. Pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz. A pohár legyen mindig “félig tele”. Az emberi test csodálatos egy szerkezet és az agy irányítja. Ha én negatívan állnék hozzá a dolgokhoz akkor hogyan várnám el, hogy a testem gyógyuljon? Ehelyett örömmel megyek be a kórházba a következő kezelésre. Fogadok ezt most nehéz elhinni. Pedig így van. Örülök, hogy van esélyem bemenni és megkapni a segítséget a gyógyuláshoz. Örülök, hogy ismét egy nappal közelebb vagyok ahoz a dátumhoz amikor a kezelések véget érnek. Boldog vagyok, hogy újabb lépést tettem a gyógyulásom felé.

Humor: humor nélkül végig lehet ezt csinálni persze, de nagyon nehezen…. és persze minek? 🙂 A nevetés orvosság. Ha magadon tudsz nevetni annál jobb nincs is. Én pedig sokat nevetek magamon. Kezdetben kínomban nevettem leginkább. Nem tudok lekapcsolni egy villanyt….pff…a tíz szál megmaradt hajam a szemembe lóg…..3 órán át gyűjtöttem az erőmet, hogy felálljak és mire sikerült elzsibbadtak a lábaim….voltak nehéz pillanatok. Aztán rájöttem, hogy ha humorral fogom fel ezeket a pillanatokat, akkor nevetek és nevetni nagyon jó érzés. Igazán felszabadító. Ma már sokat nevetek, legtöbbször magamon.

De nekem is vannak rossz pillanataim. Amikor nincs kedvem nevetni, amikor dühös vagyok és sírok. Sajnálom magamat és panaszkodok. De ezek a pillanatok nem tartanak sokáig. Mert azon kívül, hogy a feszültséget kiadom magamból másra nem jók. Sehova nem vezetnek. Így amikor elkap a búskomorság próbálom magam emlékeztetni, hogy ennek semmi értelme és mennyi más hasznos dologra tudnám ezt az időt fordítani. Ez működik. Mert az idő a legfontosabb tényező. Minden egyes óra, nap számít. Meg kell élni mert hamar elrepül. Így próbálom magamnak nem megengedni azt a luxust, hogy az időmet kesergéssel töltsem. Minden egyes pillanat, történés, érzés valamire jó, valami nagyszerűt lehet belőle kihozni.

Én így próbálom élni a mindennapjaimat. Ésszel tudom, hogy mi várható (mellékhatások, nehéz napok, könnyebb napok), optimizmussal és boldogan a tudattól, hogy napról napra jobban leszek és hamarosan vége a kezeléseknek valamint humorral és jókat nevetve magamon, megnevettetve másokat és együtt nevetve a barátokkal. Minden napom egyszeri és megismételhetlen. Mikor este lefekszem szeretném elmondani, hogy ma is a maximumot hoztam ki a napból. Nem azon keseregtem, hogy milyen lehetne ha nem ez történne velem, hanem az tesz boldoggá, hogy mindennek ellenére ami történik velem jól éreztem magam ma is és a napom hasznosan és jókedvűen telt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s