Kemo – Hajhullás

hajh

Mióta közzétettem a mellékhatásokról szóló bejegyzést többen kérdeztétek, hogy csak az első AC kezelés után voltam e ilyen rosszul vagy ez általános. Sajnos ez általános. Annyiban javult a helyzet az első kezelés óta, hogy jeleztem a kezelőorvosomnak, hogy nagyon rosszul voltam az örökös kínzó hányinger miatt és hogy segítsen ezen (és rajtam) a második kezeléskor egy kicsit erősebb szteroidos előkezelést kaptam. Ennek hatására sokkal elviselhetőbbek lettek a kezelés utáni napok (2-3-4. nap) viszont ahogy a gyógyszerek elfogytak az 5. -7. napok  (szteroid és egyéb gyógyszerek nélkül) jóval nehezebbek lettek: gyengeség és hányinger ismét és kemény küzdés, hogy tudjak enni. Amin még változtattam, hogy megemeltem a vitamin és enzim adagjaimat a “nehéz napokon”. Ennek eredényeként a harmadik kezelés utáni 2. napon már a kutyámmal sétáltam és kocogtam a parkban:-) A szteroridok elvonását azonban ekkor is megéreztem így a 3. kezelést követő 6.- 8. napokon már nem voltam ennyire virgonc. A nap nagy részét pihenéssel töltöttem és küzdöttem a hányingerrel. Mindezek ellenére szépen kialakítottam a napirendemet és mivel már tudom, hogy melyik napokon mi várható úgy készülök rá. A kezelés utáni első napokon általában tudatosan figyelek arra, hogy kimenjek a levegőre sokszor órákig gyűjtöm az erőt hozzá de megéri, mert minden egyes séta után erőre kapok és a hányinger is enyhül. Ugyancsak tudatosan figyelek arra, hogy rendszeresen egyek keveset és ennek is nagy része zöldség, gyümölcs és teljeskiörlésű gabona legyen. Az étel nagyon fontos, mert erőt és energiát ad. Nagyon nehezek az első falatok de utána sokkal erősebbnek érzem magam. Fontos része a napoknak az elegendő folyadék ami minimum napi 2,5 liter kell, hogy legyen. Nekem ennek minimum a fele gyógyteákból áll. (Az étkezésről és egyéb naturális jóságokról egy külön bejegyzésben fogok írni.) A 8-11 napokon tudom, hogy az immunrendszerem gyenge és ugyancsak készülök rá: ilyenkor sokat pihenek, tvzek olvasok és rengeteg gyógyteát iszom. A napi séták ekkor is kötelezőek, de nagyon kell figyelni az időjárásra: réteges az időjárásnak megfelelő öltözet, hiszen a vírusok támadnak és ezekben a napokban a védelem gyenge szinte nulla. Minden “társas” összejövetelt, sportot, kirándulást a 3. hétre teszek, mert ekkor remek formában vagyok és ennek minden egyes percét ki is élvezem. Ezen a héten találkozok barátokkal ismerősökkel akik rengeteg és még ennél is több energiát és támogatást adnak. Sokat nevetünk, jókat eszünk és jól érezzük magunkat.

Na de most hadd osszam meg veletek a tapasztalataimat egy olyan rettegett mellékhatásról, ami az emberek 99,99999 és végtelen %-nak azonnal beugrik ha meghallja a kemoterápia szót: ez pedig a hajhullás. A hajunkkal – mi nők főleg – rengeteget törődünk. A haj a megjelenésünk kiemelten fontos része. Ha egy fontos eseményre vagyunk hivatalosak a legfontosabb dolog – persze amellett hogy “mit vegyek fel?” – hogy a hajunk legyen megmosva, ha lehet frissen festve és persze jól “belőve”. A haj így a személyiségünk része is valahol.

hairÉn sem voltam kivétel. Gyerekkoromban mindig rövid hajam volt, majd 14 éves koromtól elkezdtem növeszteni és megfogadtam, hogy szép hosszú derékig érő hajam lesz. Ha derékig nem is ért soha, de hosszú volt egészen tavalyig, amikor is úgy döntöttem, hogy kipróbálom újra a rövidebbet. Aztán jöttek a szeptemberi események (lsd.a 2015 Szeptember bejegyzést) és bár bíztam akkor még benne, hogy nem kell kemoterápiás kezelést kapnom, elmentem a fodrászhoz és az akkor már csak félhosszú hajamból igazi rövidet varázsoltattam. Aztán, ahogy már azt tudjátok jött a hír a rám váró kezelésekről és elkezdtem módszeresen szoktatni magamat a gondolathoz, hogy kihullik a hajam. Akár hányszor belenéztem a tükörbe, próbáltam elképzelni magam haj nélkül. Bevallom nem ment. Sőt. Egész egyszerűen meg voltam rémülve még a gondolatától is annak, hogy kopasz leszek és sokszor sírhatnékom volt. Aztán dühös voltam. Miért velem történik mindez? Odáig fajult ez a fajta önsajnálat, hogy kemény méregként gondoltam a kemós kezelésre ami szándékosan megváltoztat és lepusztít engem és még a hajam is kihullik és egy szörnyeteget csinál belőlem. Az első kezelés után nem volt elég, hogy keményen küzdöttem a mellékhatásokkal, még nap mint nap – ahogy közeledett az ideje a hajhullásnak, merthogy az is menetrend szerint történik ám! – ilyen és ettől rosszabb gondolatokkal gyötörtem magam. Egy selejtnek éreztem magam. Van innen még tovább? Nem nagyon.

A nagykönyv szerint a haj az első kezelés után két héttel hullik ki. Állítólag a fejbőr érzékenysége fokozódik és ez már az előjele a hajhullásnak. Az első hét után már annyira rettegtem az egész dologtól, hogy szinte minden éjjel azt álmodtam, hogy reggelre a párnán lesz az összes hajam. Mikor reggel felébredtem az első dolgom volt megérinteni a fejemet, hogy van e rajta haj. Volt. Minden  reggel. Olyannyira, hogy egy szál sem hullott ki. Az első hét eltelt és beléptem a másodikba. Semmi. Nincs fejbőr érzékenység és nem hullik a hajam. Kezdtem megnyugodni pláne azért, mert közben ahogy túrtam az Internetet találtam olyan infókat, hogy van pár ember akinek egyáltalán nem hullott ki a haja a kemótól. A 2. hétre, ahogy nem volt semmi jele a hajhullásnak úgy lett egyre jobb a kedvem és sikerült is teljesen meggyőzni magamat, hogy én ahoz a kevés kivételhez tartozom, akinek nem fog kihullani a haja. Helyre állt a lelki békém. A 2. hét közepén találkoztam egy idősebb hölggyel, aki ugyanezen ment keresztül és jót beszélgettünk. Ő elmondta, hogy a haj pontosan két hétre az első kezelés után hullik ki. Pontosan! Nem csak neki történt így hanem mindenki másnak akit Ő ismer és ezen keresztül ment. Bevallom nem hittem neki. Egész egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy mint egy programozott dolog ez így történik.

A kezelés utáni 11. napon arra ébredtem, hogy kegyetlenül fáj a fejbőröm. Leírhatatlan érzés volt. Mintha sok sok ezer tűvel erősen szúrkálnák és minden egyes szúrás mint egy villám cikázott végig a nyakamon, vállaimon. Teljesen összeomlott az addig gondosan felépített gondtalanságom. Nem vagyok kivétel. Pontosan tudtam, hogy ez mit jelent. A fájdalom egyre fokozódott és délutánra olyan erős lett, hogy mikor kimentem az utcára és meglengette a szél a hajamat azt hittem összerogyok a fájdalomtól. Azonnal mentem vissza sapkáért de azt is kész kínszenvedés volt a fejemre tenni. A hajam viszont még mindig a fejemen volt. Akkor este úgy feküdtem le, hogy reggel kopaszon kelek fel. Ez már biztos. Eljött a 12. nap reggele és a hajam még mindig a fejemen volt. Egy szál sem hevert a párnán. A fájdalom pedig elviselhetetlen lett. Borzasztó. Annyira, hogy azon vettem magam észre már azt kívánom hulljon ki végre csak legyen már vége ennek a kínnak. Ez volt az a pont mikor sikerült megbékélnem a gondolattal. Ez csak haj ami vissza fog nőni de most már jó lenne ha megszabadulnék ettől a kínzó fájdalomtól még ha a hajammal együtt tűnik is el. Aznap vettünk egy hajnyírót a párommal mert kértem, ha elkezd hullani akkor egyből vágja le nekem. Nem akarom végig nézni az egész folyamatot. Aznap este elmentem hajat mosni és meg voltam győződve róla, hogy ez lesz az utolsó hajmosásom. Ahogy álltam a zuhany alatt és mostam le a sampont a fejemről már éreztem, hogy nem csak a sampon folyik le rólam. Mikor kinyitottam a szemem a hajam beborította a zuhanytálcát. Szó szerint folyt le a fejemről a hajam. Életem legrémisztőbb élménye volt. Csak álltam ott és nem hittem el, hogy ez velem történik – immáron sokadszor. A hajas vízzel már a könnyeim is hullottak.

Meglepődésemre azonban mikor zuhanyozás után megnéztem magam a tükörben még mindig annyi hajam volt, hogy nem is lehetett észrevenni hogy egy csomó kihullott már. Így úgy döntöttem még nem jött el az ideje a nullásgépnek. Viszont attól a perctől kezdve a hajam megállás nélkül hullott. Nem csomókban hanem szálanként de szó szerint hullott le a fejemről. Óránként le kellett söpörnöm a vállamról. Amerre jártam ott volt a hajam.

A 13. napon egy egész napos folyamatos hajhullás után eldöntöttem, hogy levágjuk. Egész nap ezen gondolkodtam miközben a hajam csak hullott hullott… Megbékéltem a helyzettel és rájöttem, hogy nem helyes a körülményeket okolni pláne nem méregként gondolni a kemós szerekre. Az igazság az, hogy vagyok olyan szerencsés, hogy egy halálos betegségből ki tudnak gyógyítani. Vagyok olyan szerencsés, hogy kemoterápiás kezelést kaphatok és ez a szer amit én csak méregként emlegettem ezidáig valójában a gyógyszerem ami meg fog menteni. Hiszek a gondolat erejében és emiatt is haragudtam magamra mikor komolyan elgondolkodtam a kemót érintő érzelemi kavalkádomon. Ha én folyamatosan méregként gondolok rá, hogyan várom el, hogy meggyógyítson? A gondolatnak ereje van. A méreg öl, a gyógyszer gyógít. Én pedig gyógyulni akarok. A gyógyszertől ami egy halálos betegség ellenszere, naná, hogy vannak mellékhatásai. De inkább legyenek és kapjak új esélyt a normális életre, minthogy ne legyen gyógyszer és segítség egyáltalán. A hajam kihullik. Na és? Viszont én élek. Mert a hajam csak akkor fog vissza nőni, ha én élek!

Az esti hajmosás immáron szándékos volt. Hulljon ki aminek ki kell hullnia. És hullott…. folyt le rajtam…a fehér zuhanytálca már sötétbarna..a fejem meg egyre jobban fázik. Mikor kiléptem a fürdőből és levettem a törülközőt egy teljesen idegen ember nézett vissza rám a tükörből és én csendben sirattam a hajamat…

haj

Sokáig azonban nem bánkódtam, mert a párom azonnal jött, hogy akkor itt a gép és vágjam le az Ő haját is. Ha nekem nincs hajam neki se legyen. Bevallom először nagy szemekkel néztem rá és nem hittem el, hogy komolyan gondolja, de az arca másról árulkodott: teljesen komolyan gondolta. 🙂 Ahogy vágtam le a haját a szomorúságom is elszállt és rengeteget nevettünk. Mi lettünk a kopasz pár:-) Nagyon hálás vagyok neki ezért a gesztusért.

bald

Másnap reggel hajnalban mentem ki a fürdőbe és kis híján infarktust kaptam mikor félálomban megláttam magam a tükörben…..az első gondolatom az volt, hogy ma az első dolgom lesz, hogy megyek parókát venni. Képtelen voltam elfogadni magamat kopaszon. Mikor visszamentem az ágyba – lévén még hajnal volt – nem tudtam vissza aludni. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mindenképp menni kell parókát venni annál is inkább, mert aznap hivatalos voltam az egyik barátnőmhöz ahol többen csajok összejöttünk a szokásos csevejre. Ők tudták a teljes sztorit amin keresztül megyek én mégsem tudtam elképzelni, hogy haj nélkül menjek el. A következő gondolatom az volt, hogy le kellene mondanom valamit kitalálni és nem elmenni. Teljes letargiába estem. Mit tegyek? Bujkáljak innentől fogva? Zárkózzak be? Fél évre? Cikáztak a gondolatok a fejemben és én egyre inkább elkeseredtem. De mégis tudtam, hogy ez az önsajnálat nem vezet sehova. Az élet megy tovább. És ez is én vagyok. Én nem csak “haj” vagyok. A haj az csak egy részem és haj nélkül én ugyanúgy én vagyok. Igenis el kell fogadnom magamat, mert ha én nem fogadom el magamat hogyan várom el mástól, hogy elfogadjon? Felkeltem és visszamentem a fürdőbe. A tükörhöz. Álltam a tükör előtt és néztem magam. Minden vonásomat, a fejem formáját amit soha életemben így nem láttam még. A szemeimet, melyek szomorúan néztek vissza rám. Soha még nem kapott ekkora hangsúlyt a szemem az arcomon. Nincs hajam. A szemem nagyobb lett és kifejezőbb….látszik végre. Néztem a fülemet…nem fedi haj. Furcsa látvány volt. De nem szörnyű! Fura igen, szokatlan de nem vagyok szörnyeteg. Én vagyok. Ez is én vagyok. Ahogy néztem magam eldöntöttem, hogy nem rohanok parókáért. Még nem. Meg kell ismernem és elfogadnom magamat így és nem azért venni parókát, hogy elrejtőzzek. Ha parókát veszek az azért lesz, mert ki akarok próbálni valami újat és csak akkor lesz amikor már nem azért venném, hogy elrejtsem a kopaszságot és másnak nézzek ki mint aki vagyok. Nincs hajam. Fura érzés. Fázik a fejem. Éreztem minden egyes láthatatlan légáramlatot még a zárt fürdőben is. Hetekkel korábban már vettem egy kendőt de egészen idáig nem szívesen gondoltam rá. Most viszont alig vártam, hogy “felpróbáljam”. Kezdtem izgatott lenni és észrevenni mennyi új lehetőséget tartogat ez az új énem. Sok szép kendőt, új stílusokat. Felpróbáltam a kendőt és megállapítottam, hogy nem is rossz. Aztán tovább járt az agyam: egy szép mutatós fülbevaló, kevés smink…egyre jobb kedvem lett. Igen. Meg fogom találni a stílusomat. Izgatottsággal töltött el a gondolat.

Elmentem a találkozóra a kendőmmel a fejemen. Számomra ez nagy lépés volt, az első lépés, amikor kimerészkedtem a “barlangomból” és elindultam azon az úton, hogy elfogadjam magam. Mikor elárultam a lányoknak, hogy alig mertem eljönni “haj nélkül” nem is értették, hogy miről beszélek. Hiszen számukra én én vagyok nem a hajam:D Mikor pedig kedvesen megkértek, hogy vegyem le a kendőt nem is sejtették, hogy mekkora segítséget kaptam tőlük, hogy tovább tudjak haladni ezen a bizonyos úton. És ők ott voltak és fogták a kezemet az első lépéseknél. Örökké hálás leszek nekik ezért.

Amikor ezeket a sorokat írom, már kb. 10 gyönyörű kendő van a szekrényemben és még mindig nem vettem parókát. Itthon csak akkor veszek fel kendőt ha fázik a fejem. A párom imád így és nem múlik el nap, hogy ne hangozna el a szájából, hogy mennyire szép és nőies vagyok. A lányom egész egyszerűen közölte, hogy egy igazi “warrior” vagyok és olyan “cool” ahogy kinézek, hogy Ő a helyemben vissza sem növesztené a haját. A szüleimnek és a barátaimnak nagyon tetszenek az új szerzeményeim (kendők) és ahogy variálom őket a ruháimmal. Az utam végére értem, elfogadtam magam és büszkén vállalom. Büszkén, mert egy győztes csatát vívok. Nincs miért szégyenkeznem és nincs miért rejtőzködnöm. Ismét sokat tanultam magamról. De ez nem ment volna egyedül…a férjem nélkül aki szó nélkül kopaszra vágatta a haját miattam és mindig gondoskodik róla, hogy igazi nőnek érezzem magam …a lányom nélkül aki felhívta a figyelmemet nem egyszer arra, hogy legyek büszke magamra…a szüleim nélkül akiknek én a legszebb vagyok a világon és a barátaim nélkül akik mindig megnevettetnek és akikre mindig számíthatok.

Elvégre “az ész a fontos…nem a haj” 😀

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s