2015 OKTÓBER (1. rész)

Eljött a nap mikor jelenésem volt a szomorú arcú de kedves prof előtt hogy megtudjam mi lett a szövettan eredménye. Mikor reggel felkeltem nem voltam biztos benne hogy készen állok erre. Sokat gondolkodtam az eltelt egy hétben, újra és újra átgondoltam azt a napot amikor a vizsgálaton felmerült a gyanú és éreztem, tudtam valahol legbelül, hogy az eredmény amit ma megtudok pozitív lesz és rákos sejtet diagnosztizáltak. Majd persze el is hessegettem ezeket a gondolatokat de újra és újra előjöttek mint mikor egy belső hang duruzsol halkan, alattomosan de érezhetően. Újra okokat kerestem és persze bűnbakokat, a düh és a hihetetlen nyugalom hullámvasútján ültem ami néha percről percre irányt váltott. Kegyetlen hullámvasutazás ez…

Hallottam, olvastam arról ami ma már divatos szlogenként cseng, hogy a rákbetegség lelki eredetű betegség. Bevallom nem tartoztam azok táborába akik ezt elhitték. Soha nem voltam egy spirituális típusú emberke, általában két lábbal álltam a földön és a “hiszem ha látom elvet vallottam”. A lélek dolgait úgy fogadtam el, hogy az élet velejárója, döntéseimet kísérik az érzéseim mint ahogyan a döntésem következményeit is. Ha rosszul döntöttem elfogadtam,hogy fájt, stresszelt, jöttek a negatív érzések de nem különösebben foglalkoztam ezekkel hiszen ezek a rossz döntések szükségszerű velejárói. Majd elmúlnak. Így jártam…pont. Felállok és nekimegyek még egyszer, másképp.

Ebben az egy hétben azonban nagyon sok minden történt velem….lelkileg! És ahogy egyre többet gondolkodtam az okokon megdöbbenve tapasztaltam, hogy a sokszor jól csengő szlogen valahol igaz lehet. Nagyon egyszerű teoria: ha egyik rizikófaktorba sem tartozok bele akkor kizárólagosan ennek lelki oka kell hogy legyen. Ugye? Logikus. És az ember mindjárt meg is teszi az első lépést a saját lelki titkai feltárásának hosszú és nem egyszerű sokszor rögös útján. Na hát lehet hogy mégis van bennem némi spiritualitás? Első lecke.

Szóval addig ástam magamban míg újragondolva az elmúlt 10-15 évemet nem volt nehéz példát találnom az okokra. Eléggé viharos életem volt tele stresszel, feldolgozatlan, megoldatlan sérelmekkel, dühvel, örökös megfelelési kényszerrel, bizonyítási vággyal, kétségbeeséssel. Rengeteg ember küzd ezekkel az érzésekkel ma Magyarországon.És sajnos nem ok nélkül. Nem akarok részletesen kitérni a magyarországi helyzetre, a létbizonytalanságra, a családok szétszakadására stb. Mindannyian tudjuk miről van itt szó. Viszont ami ennél is fontosabb hogy a bőrünkön érezzük. A döntést, hogy elhagyom az országot és más hazát választok nem titkoltan ezen okok miatt hoztam meg nagyrészt. De a következményeket a mai napig viselem aminek eredménye lett ez a blog. És mielőtt bárki megvádolna ez nem a szülőhazám hibája. Szó sincs róla. Ez az én hibám mert nem tudtam ezt kezelni és hagytam idáig fajulni.Nem tudtam nemet mondani amikor kellett volna, nem tudtam a saját érdekeimet érvényesíteni, hallgattam mikor szólnom kellett volna és nem léptem fel az ártó és gonosz emberek ellen. Hagytam, tűrtem, nyeltem és elfojtottam. Kedves Olvasó látod meg is vannak az okok. Mert az a nagy helyzet hogy ahoz hogy ez az alattomos “soklábú” fészket rakjon az ember egészséges sejtjeiben ez bőven elég.

Tanulságos hét volt míg vártam, hogy mehessek az eredményért. Tudtam, már mikor beléptem az ajtón, hogy mit fogok hallani. De nyugodt voltam mert tudtam az okokat. Végre. Minden betegség gyógyításának a lényege hogy tárd fel az okokat, mert csakis akkor tudod meggyógyítani. Én feltártam és tudtam mi a teendő. De a nagy feladat még hátravan: előbb meg kell gyógyulni. Kikergetni ezt a soklábút a szervezetemből és elvenni a kedvét attól hogy valaha még egyszer is erre járjon. Nekem való feladat:) Persze fogalmam nem volt hogy kezdjek ehez hozzá dehát erre vannak a professzorok meg az orvostudomány. Igen kedves Olvasó sajnos tudom, hogy milyen állapotban van a magyar egészségügy és én nagyon szerencsés vagyok hogy egy külföldi jó nevű modern kórházban tudok gyógyulni. Mégis mivel ez a helyzet szeretném megosztani az itteni tapasztalatokat is mert szeretném ha mindannak ellenére amit Magyarországon az emberek többsége tapasztal az egészségügyben nem veszítenéd el a bizalmad az orvostudományban.

Míg a konzultáció reggele elég zaklatottan és kissé feszülten telt, teljes lelki nyugalommal léptem be a rendelőbe később és valóban ott akkor készen álltam arra, hogy megtudjam rákos vagyok. Megvívtam a csatáimat megtaláltam az okokat és nem haragudtam már. Elfogadtam, hogy a szervezetem kimerült és jelzést küldött és hálás voltam hogy küldött és én meg tudtam hallani, képes voltam megérteni a jelzéseket. A diagnózis mellrák. Kettes stádium de még időben elkapva. Jöttek az orvosi kifejezések, én kérdeztem a prof válaszolt. Mintha teljesen átlagos dolgokról menne a kérdezz felelek mint pl. “és Te hogyan készítenéd ezt az ételt? Mitől van ilyen különleges íze? Hogy teszed jobbá?” Abszurd igaz? Annak hangzik de így volt. Nem estem pánikba nem ért váratlanul immáron abban az egy hétben eggyéváltam a testemmel és értettem mit akar mondani. Kár hogy előtte nem hallgattam meg. A feladat lebegett a szemem előtt, hogy segítsek a testemnek meggyógyulni és erre minden lehetséges megoldást meg kell találni, mielőbb. A gyakorlati énem megint a segítségemre sietett: feladat adott mondja Doktor Úr mit kell tennem. Ő pedig mondta. Kedvesen, higgadtan és láthatóan lenyűgözve attól, hogy nem kell érzelmi viharokat kezelnie. Teljesen professzionálisan és logikusan magyarázott és én tudtam, hogy a legjobb kezekben leszek ha elfogadom a segítségét. Műtétet javasolt lehetőség szerint minél hamarabb, ami a mellben lévő rákos csomó és a körülötte lévő szövetek valamint a bal oldali hónalj őrszem mirigy eltávolítására irányul. Az utóbbi szükséges ahoz, hogy meg tudják állapítani van e áttét veszély a nyirokrendszeren keresztül. Nem akarok részletesen belemenni az orvosi szakszavakba, a mellrákról és fajtáiról rengeteg szakirodalom található a neten. Ami lényeges viszont, hogy míg jópár éve ilyenkor eltávolították a rákos mellet valamint a hónalji nyirokcsomókat addig ma már a mell megtartására törekednek amennyiben ez lehetséges és nem egyből az összes nyirokcsomót távolítják el, hanem az un. őrszemet csak ami egyedül jelzi ha áttét keletkezett. A műtét után aztán az összes kivett szövetet megvizsgálják és akkor pontosan meg tudják állapítani, hogy milyen típusú rákkal állnak szemben és milyen kezelés a leghatásosabb ellene.

Számomra nagyon megnyugtató volt ahogy elmondta mi hogyan történik és mi miért történik. Volt a konzultáción egy nővérke is akivel a proffal történt beszélgetés után átbeszélhettem a kérdéseimet az érzéseimet kételyeimet mindent. Valamint kaptam tőle teljes szakirodalmat, tájékoztató anyagokat ahol részletesen elmagyarázta mit hol találok. Ebben az anyagban részletes leírás található a mellrákról ennek fajtáiról a kezelés módjairól, mellékhatásokról mint fizikai mint lelki vonatkozásban és sok sok jótanács a betegnek és a családtagoknak azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezeljék az ezzel járó lelki nehézségeket. Szó van benne a betegség és az ezzel járó anyagi kiadásokról, valamint számos szervezet elérhetősége is benne van akiket bármiféle anyagi vagy lelki probléma miatt keresni lehet. Teljes és szó szerint TELJES támogatás az egészségügy részéről. Mindezeken felül megadta nekem a mobiltelefonszámát amit nulla 24ben hívhatok akár milyen kérdésem van vagy ha csak beszélni szeretnék valakivel.

Megkaptam a segítséget a gyógyuláshoz és boldog voltam ezért. A műtétre két hét múlva kaptam időpontot. Nem kell benn maradnom a kórházban bár altatásos műtét lesz de reggel bemegyek és delután már otthon is leszek.

Mindent megbeszéltünk és nem volt miért aggódnom abban a pillanatban. Persze a professzor elmondta nekem, hogy a műtét után szükség lesz további kezelésekre de ennek a fajtáját még nem tudja megmondani mivel meg kell várnunk a műtéti szövettan eredményét. A kezelés valószínűleg sugárkezelés és/vagy kemoterápiás kezelés lesz. Bevallom a kemoterápia szó hallatára összeszorult a gyomrom és rákérdeztem, hogy ennek tényleg fennáll az esélye? Ő őszinte volt és bólintott de hozzátette, hogy várjuk meg mi lesz az eredmény. A kemoterápia ugyanis nem minden esetben hatásos és ma már csak és kizárólag akkor adják (ebben az országban legalábbis ahol én élek) ha az bizonyítottan indokolt. Elégedett voltam a válasszal és eldöntöttem, hogy most erről többet nem akarok gondolkodni. Az energiáimat be kellett osztanom és számomra most a legfontosabb volt hogy jól osszam be.

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s