A rettegett kérdés

rett2

Vége a kezeléseknek és az egész őrületnek. Teljesen normális ha el szeretnénk felejteni az egész rémálmot ami történt és újra a megszokott “normál” életünket élni. Kilépünk a kórház ajtaján az utolsó kezelés után és soha többet nem akarunk visszajönni. Aztán mikor az első kontrollra kell menni ránk törnek a régi kellemetlen és sokszor szorongással és rettegéssel teli emlékek. Megint itt vagyunk és a rettegett kérdés elkerülhetetlen: minden rendben van? Gyomor összeszorul, szívverés felgyorsul, a világ háromszor fordul körbe és minden más lelassul körülöttünk, míg várunk a válaszra. Évszázadok telnek el mire megkapjuk – legalábbis annak érződik…. és közben rettegünk, mert mi van ha még sincs vége?

Megcsörrent a telefonom, ránéztem a számra és tudtam, hogy a már olyan jól ismert telefonszám kit takar. Összeszorult a gyomrom, a jól ismert szorongás újra előjött, képtelen voltam kontrollálni. Talán ez így van rendben, hiszen a tavalyi év után amikor rendszeresen kaptam hívásokat erről a számról és minden egyes alkalommal összeszorult a gyomrom, nem lehet csodálkozni ha ez szokásommá vált. Lassított felvételként nyúltam a telefon után és vettem fel, majd alíg hallhatóan szóltam bele. Ismerős, kedves és vidám hang volt a vonal másik végén.. Igen, én vagyok… igen jövő héten hétfőn reggel 10re…. igen persze ráérek – rá kell érjek, nincs mese – ott leszek. Eddig tartott a “normális” életem, újra rá kellett döbbennem, hogy a történetnek még korántsincs vége. Nem lehet elfeledkezni arról ami történt, az életem már sosem lesz ugyanaz mint azelőtt volt, hogy rákos lettem, ezzel együtt kell tudnom élni. Jön a következő kontrollvizsgálat. Ne értsetek félre, igen ez nagyszerű, hogy már van ilyen! Nagyszerű, hogy lehet menni, hogy figyelnek rám, hogy ha bármi van időben meg lehet találni, fantasztikus, tényleg! De ez nem változtat a tényen, hogy az ember lánya fél, hogy mit fog hallani. Hogy miért? Mert már tudom, milyen mikor egy sima kontrollvizsgálat eredményeként rossz híreket kapok. Tudom milyen mikor a saját életem tragédiája játszódik a szemem előtt, mikor rezzenéstelen arccal kell végighallgatnom, hogy rákos vagyok és ez és ez és ez vár rám. Persze, hogy az ember retteg mit fog hallani, mert nem akarja újra AZT hallani.

Egy hetem volt a kontrollvizsgálatig ami kb így telt: dolgozok: azon kapom magam, hogy meredek a laptop képernyőjére, már kb 20 perce egy billentyűt sem nyomtam le és az agyamba kergetik egymást a gondolatok: mi van ha…? és mi van ha nem…? de ha mégis…? Sétáltatom a kutyát és nem bírom megregulázni a gondolataimat: mi lesz akkor ha…? Szegény érzi, hogy nem vagyok ott agyban és nem igazán akar jönni inkább lecövekel a járda közepén. Korholom magam, hogy nem vagyok normális és kedvesen bíztatom, hogy menjünk. 5 percig működik is a dolog, majd mikor a kutya újra lecövekel rájövök, hogy megint rágódom… Otthon szokatlanul csendes vagyok, párom kérdezget: Minden oké? Persze – mondom, de nem tudom átverni. Borzasztó lelkifurdalásom van, szegény amúgy is mindig aggódik értem, mi a fenének nem bírok leállni? Jól ismer nem is kell kérdeznie, tudja mi foglalkoztat. Átölel, az ölelése gyógyír zaklatott lelkemre, átbeszéljük egyszer, majd utána következő napon újra és újra… csodálom a türelmét. Gyermekem meglep a kedvenc kajámmal, vidáman csillogó szemmel újságolja, hogy hány boltban járt mire végül meg tudta nekem venni és én képtelen vagyok enni, de nem mondhatom neki, hogy nem kell, mert aggódni fog és azt végképp nem tehetem meg vele, hogy lássa rajtam, hogy én is aggódok. A tavalyi év után kizárt! Így is árgus szemmel figyel, folyton látnia kell, hogy minden rendben, Anya meggyógyult és nem ismétlődik újra meg az ami egy éve. De mi van ha mégis?  – ugrik be azonnal és én újra korholom magam: a francért nem tudok már leállni? Olyan okos vagyok mikor másokat kell bíztatni, magamat miért nem tudom? Anyukám rámüzen, mintha csak érezné, hogy valami aggaszt. 3000 km távolságról is pontosan tudja, érzi, hogy mikor mi zajlik bennem… hiába az Anya-lánya kapcsolat varázslatos. Minden rendben, persze, semmi különös… írom neki. De valami hiányzik, érzem többet vár, mert érzi, hogy van valami. Így hozzáteszem: jövő héten kontrollra kell mennem.. aztán el is terelem a témát, nem akarom, hogy tudja, hogy egyfolytában ezen kattogok, nem akarom, hogy aggódjon, hogy ő is ezen kattogjon. Nem akarom, hogy tudja, hogy félek. Ugyanakkor én is Anya vagyok és tudom, hogy tudja, anélkül, hogy mondanám neki, mert jön a válasz: “remélem nem kattogsz ezen, minden a legnagyobb rendben lesz. Egészségesen élsz, odafigyelsz, tudatos vagy, semmi okod rá, hogy aggódj” – hiába, Anya csak egy van.

Rettegünk, mert van mit vesztenünk. Rettegve várjuk a választ és reménykedünk, imádkozunk, hogy azt halljuk amit hallani szeretnénk, amit minden ember a világon hallani szeretne, mikor orvoshoz megy és amit én is hallottam azon a hétfői napon sok órás várakozás, egy komoly vizsgálatsorozat és egy onkológussal való beszélgetés után: Remek formában van, így tovább, minden a legnagyobb rendben! 

Reklámok

Boci boci tarka…

boci

Kényes témához érkeztünk. A címből már sejthető, hogy miről is lesz itt most szó. Mint ahogy az is sejthető, hogy nem fogtok sokan örülni neki, de muszáj, hogy felhívjam a figyelmet erre is, mert már régóta tudományosan bizonyított tények ezek. Csak a mai világban ahol minden a pénz, az eladások és a minél nagyobb profit körül mozog nehéz eligazodni, hogy mi is az igazság. A média előszeretettel nyomja az infót, aminek sokszor semmi alapja nincs, egyetlen kizárólagos célja a profitszerzés. Vegyél, egyél, igyál és még vegyél, egyél igyál… Így is mondhatnánk: tömd a zsebem, költsél, csinálj nekem még több profitot. Egy dolog nem számít a nagy pénzhajhászásban: az egyén egészsége. Azt mindenki oldja meg maga.

A napokban egy könyvesboltban voltam – elég sokat járok könyvesboltokba imádom a könyveket és vadászom a tudományos szakirodalmat. Szóval böngészgetek nézegetek, megállapítom, hogy egyre nehezebb minőségi olvasmányt találni… Aztán beleakadok egy szakácskönyvbe aminek a címe igen ígéretes, el is kerekedik a szemem: ” Szakácskönyv mellrákosoknak”. Nnna.. végre valami izgi. Át is villan rajtam, hogy a fene ezt is megírta már valaki… hogy miért vagyok ilyen lusta dög, amíg én agyalok más megcsinálja… hát ez van. Aztán gyorsan el is hessegettem a dorgáló gondolataimat és kiváncsian lapoztam bele a könyvbe. Igazából a témával teljes mértékben tisztában vagyok, nutritionistként pontosan tudom, hogyan étkezzek, embereknek adok tanácsot és kiemelten érdekel a rákmegelőzés. Ezért is voltam kiváncsi erre a könyvre, vajon itt miket ír a szerző… Találomra belelapoztam és az első receptnél már elfüstölt a fejem….. Gondoltam, na jó kap még egy esélyt de aztán a második recept sem volt különb. Mindegyik ételhez tejtermékeket írt a recept!!! Tej itt, tejszín ott, sajt amott….. EZ MOST KOMOLY???? Jóhiszemű emberek akik rákkal küzdenek illetve épp felépültek rákos betegségből, megörülnek ennek a könyvnek, végre valami útmutatás, segítség, megveszik aztán pár év múlva egy durvább rákkal találják szembe magukat. Nem, nem túlzom el! Egy ilyen kiadvány életveszélyes a rákos betegséggel küzdőknek illetve az abból felépülőknek! Hogy miért? Hadd meséljem el…

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nagyszerű fiatalember aki orvos-tudósként arra próbált meg választ találni, hogy miért van az, hogy a rák a nyugati országok betegsége és Kínában és a távolkeleti országokban alig van rákos beteg. Különösen a hormonokhoz kapcsolódó rákos megbetegedésekre koncentrált mint mellrák, petefészek rák és prosztatarák. Fel is ült a repülőre és elutazott Kínába, hogy megfigyelje hogyan élnek és miket esznek isznak az ottani emberek. Majd hazatérve elvonult a kis laboratóriumába, hogy minden felfedezését bebizonyítsa a nagyvilágnak. Ezt sikeresen meg is tette, döbbenetes eredményeket ért el és még döbbenetesebb felfedezéseket tett. Úgy érezte ezt mindenkinek tudnia kell, fel kell hívni az emberek figyelmét mihamarabb, hiszen ezek a felfedezések segíthetnek az embereknek, hogy el tudják kerülni az allergiás betegségeket a szív és érrendszeri betegségeket és nem utolsó sorban a rákot. El is ment az állambácsihoz akinek elmesélte a történeteit viszont legnagyobb megdöbbenésére az állambácsi hallani sem akart ezekről sőt egyenesen megtiltotta, hogy ezen felfedezések napvilágra kerüljenek. Kiderült ugyanis, hogy állambácsinak komoly pénzek ugorhattak volna ki a zsebéből ha ezek az infók napvilágot látnak, mivel az komoly veszteséget okozott volna a tejiparnak és az évek alatt gondosan felépített médiakampány hazugságok amivel az emberek fejét mosták – mint a tej kiemelkedő kalcium és D vitamin tartalma, valamint aki tejet iszik erős lesz és nagyra nől – összedőlt volna mint a kártyavár. Aztán eltelt 20 év és állambácsi komoly gondban volt, mert egyre több és több ember lett beteg: szív és érrendszeri beteg, rákos beteg, emésztőrendszeri betegséggel küzdők és allergiások. Neki pedig egyre kevesebb pénze volt a kasszában, hogy ezeket a betegeket ellássák így muszáj volt odafigyelni emberünkre aki tudta, hogy mi az ok és hogy lehet ezen betegségeket megfelelő étkezéssel és életmóddal megelőzni.

Ugyanis Ő arra a felfedezésre jutott, hogy a legtöbb komoly betegség okozója a tej, tejtermékek és állati eredetű fehérjék. Ez a kiváló professzor pedig nem más mint Colin T. Campbell aki az összes kutatási eredményét és minden ehhez kapcsolódó információt leírt a Kína Tanulmány című könyvében. Azóta már több neves szakember is felhívta a figyelmet arra, hogy a tej nem embernek való táplálék és mik a veszélyei a fogyasztásának. Többezer kutatási eredmény született amik bizonyítják, hogy a tejfogyasztás közvetlen kapcsolatban áll a betegségekkel és főként a rákos megbetegedésekkel. Na de miért Kína? Mert Kínában az emberek táplálékában nem vagy csak alig szerepel tejtermék. Ők növényi eredetű fehérjét vesznek főként magukhoz mint szója, tofu, tempeh.. Napi étkezésük nagy részét zöldségek, gabonafélék és tengeri halak, rákok alkotják melyek mind nagyon alacsonyak telített zsírsavakban és nem tartalmaznak mesterséges hormonokat, antibiotikumokat, vegyszereket stb. Náluk a rákos megbetegedések száma nagyon alacsony szemben a nyugati életmódú emberével, akinek az étkezése nagy része állati fehérjéből, zsíradékból és tejtermékből áll.

Na de mégis mi a gond a tejjel? Hiszen már Nagyanyáink is ezt itták stb stb stb hallom ezt a kérdést állandóan. A tej 38 különböző féle növekedési hormont tartalmaz aminek következményeképpen növekedést serkent. Ez is a dolga: hogy segítsen a sejteknek növekedni ergo a pici borjúból nagy tehént növesszen. De van egy a 38 közül ami különös figyelmet igényel: EZ az ugynevezett inzulin tipusú növekedési hormon vagy ahogy a szakirodalom említi IGF-1. Ez egy természetesen előforduló hormon ami megtalálható a tehéntejben, az emberi anyatejben valamint a vérünkben is. Minél több tejet iszik valaki annál nagyobb ennek a hormonnak a szintje a vérben. Amit ez a hormon csinál az nem más mint előidézi a növekedést. Az IGF-1 hormonszint a legmagasabb a vérben kamaszkorban, ennek eredényeképpen növekszik a lányok melle és a fiúk prosztatája. Majd a hormonszint gyorsan zuhan ahogy elérik a felnőttkort. De nem akkor ha valaki folyamatosan tejet iszik: mivel a tej nemcsak hogy IGF-1et tartalmaz aminek egy része a véráramba kerül, de stimulálja, ösztönzi a szervezetünket, hogy az is minél több ilyen hormont állítson elő. CSak simán azt csinálja ami a dolga: ösztönzi a növekedést. Amíg babák vagyunk meg gyerekek ez rendben is van hiszen növünk. De ez már nem annyira jó hír ha elértük a felnőtt kort. Ugyanis a túl sok IGF-1 hormon megakadályozza, hogy a túlburjánzott hibás sejtek elhaljanak (mint ahogyan az normálisan egy egészséges ember szervezetében megtörténne). És ugye egy korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogy a rák nem más mint hibás sejtek túlburjánzása, tehát ha az adott sejt egy ilyen elburjánzott sejt, akkor a magas IGF-1 szint igencsak rossz hír. Tanulmányok kimutatták, hogy az IGF-1 hormon közvetlenül stimulálja a rákos sejteket és támogatja annak növekedését. Számos bizonyíték van rá, hogy a magas IGF-1 szint a vérben hatványozottan növeli a mellrák, prosztata rák, vastagbélrák és a tüdőrák kockázatát. A magas IGF-1 szint egy nőben aki még menopauza előtt áll, duplázza a rák kialakulásának kockázatát. Egy Harvard Egyetemen végzett kutatás azt is kimutatta, hogy azon férfiaknál akiknek az IGF-1 szint magas volt a vérükben – rendszeres tejfogyasztók – a prosztatarák kockázata négyszer magasabb, mint azoknál akik jelentősen kevesebb tejterméket fogyasztanak. Általánosságban azt találták, hogy a tejfogyasztóknál 30-60%kal magasabb a rák kialakulásának kockázata mint azoknál akik egyáltalán nem fogyasztanak tejterméket. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy nemcsak a rák kockázata nől meg: ugyanilyen arányban emelkedik meg a szív és érrendszeri betegségek kockázata is.

Nem arról van szó, hogy a tej önmagában rákot okoz. Arról van szó, hogy akinél már előfordult rákos megbetegedés vagy bizonyított genetikai hajlama van a rákra annak ajánlatos ezeket a tanulmányokat komolyan venni és változtatni az életmódján. A mai tej már rég nem az ami ezelőtt sok sok évvel volt. A mai nagyipari termelésben az állatokat hormonokkal folyamatosan kezelik, antibiotikumozzák, “embertelen” körülmények között tartják, rossz minőségű kemikáliákkal teletömött tápokkal etetik, hogy minél rövidebb időn belül minél nagyobb mennyiségű tejet “termeljenek”. Ez üzlet. Üzlet ahol a profit számít, hogy vegyél minél többet és a versenyt tartani kell, nincs az állatoknak ideje a maguk “tempójában” vegyszermentes füvet rágcsálni, majd utódokat nemzeni, a pici borját táplálni… Nem akarok kitérni most az etikai és állatvédelmi stb dolgokra, aki ismer tudja, hogy nagy állatvédő vagyok. Mindössze csak arra akarnám felhívni a figyelmet, hogy ez a tej már nem a nagyanyáink tehenének a teje. Aki rákos volt vagy komoly veszély áll fenn, hogy az lesz az igenis gondolkodjon el ezeken és fejezze be a tejivást, a sajt evést mert igenis van élet tejtermékek nélkül. Isteni ételeket lehet készíteni zabtejjel, zabtejszínnel, soyatejjel, mandulatejszinnel, kókusztejjel, ráadásul ezek tényleg tele vannak vitaminokkal ásványi anyagokkal.  Az alábbi táblázat segítségül összefoglalva mutatja az adatokat a tejre és a tejalternatívákra:

tej

Kis segítség az angolul nem beszélőknek: Milk-tej, whole milk-normál magas zsírtartalmú tej, almond-mandula, coconut-kókusz, rice-rízs, hemp- kendermag, oat-zab, carbohydrate-szénhidrát, fat-zsír, sodium-só, dietary fiber-élelmi rost, sugar-cukor, protein-fehérje.

Egyértelműen lehet látni, hogy a sokat emlegetett magas kalciumtartalma a tejnek azért nem annyira kiemelkedő különösen ha összehasonlítjuk a mandulával vagy a kókusszal.

Rengeteg tanulmány született az utóbbi években a tej ártalmas hatásairól az emberi szervezetre. Másik legjelentősebb betegség az allergia amit már bizonyítottan a tej okoz mivel az emberi emésztőrendszer nem a tehéntejre van kitalálva. Elbír vele ideig óráig de nem tudja 100%osan megemészteni a tejet. Emiatt hosszú évek alatt és évek múltán egyre több allergiás megbetegedés jelentkezik, jellemzően irritábilis bélszindróma, ekcéma és egyéb allergiás bőrbetegségek, ezeknek mind mind az évek alatt legyengült és folyamatosan kiemelkedő igénybevételnek kitett immunrendszer károsodása az oka. Mivel ez a blog a rákról szól nem megyek bele ezekbe a részletekbe. Szerencsére már rengeteg nagyon jó és megbízható szakirodalomhoz lehet hozzájutni ha valakit részletesebben érdekel ez a téma. Ugyancsak ha valakit érdekelnek a fent leírtakhoz kapcsolódó referenciák írjatok emailt a dkeblog.a.rettegett.betegseg@gmail.com email címre és szívesen elküldöm emailen.

Itt a vége, fuss el véle… aki nem hiszi járjon utána 😀

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rák: miért? Megelőzhető?

sejt

Miért lettem rákos? Meg tudtam volna előzni? Ha igen hogyan? Ezek a kérdések mindenkit érdekelnek, aki valaha rákos betegségen ment keresztül. A lelki vonatkozásait a ráknak egy korábbi bejegyzésemben már boncolgattam. Most a fizikai, életmódbeli kérdésekre fókuszálunk. Mikor nálam tavaly rákot diagnosztizáltak, összeszedve magam a legelső hatalmas sokkból legfőbb célom volt megérteni ezt a betegséget. Megismerni a testemet, minden egyes porcikáját és megtudni mi zajlik éppen és miért, hogyan tud kialakulni egy rákos folyamat. Egyáltalán mi az a rákos folyamat? Mitől függ, hogy a sejt egyszercsak abnormálisan kezd el burjánzani? Hiszem és vallom, hogy ahhoz, hogy a későbbiekben meg tudjam előzni a rák kialakulását, muszáj tudnom, hogy mi az a rák, mi zajlik a testemben ilyenkor és meg kell értenem ezeket a folyamatokat és okozóit. Ahhoz, hogy az ellenséget le tudd győzni, ismerned kell azt és a gyengéit. Én mindent, MINDENT tudni akartam a rákról. Úgy faltam a szakirodalmat, böngésztem kutatásokat és eredményeiket, akartam mindent tudni mint egy megszállott. Igyekeztem az önsajnálat helyett az energiáimat erre és a jövőmre fordítani. Döbbenetes dolgokat tanultam és egyre több információ után kutattam. Mindig is maximalista voltam, de most, hogy az életemről és a jövőmről, egy egészséges és boldog jövőről volt szó a motivációm nem ismert határokat. Ki kellett dolgoznom a stratégiámat és ahhoz szükségem volt erre a tudásra. Ha nem értjük meg miért alakul ki a rák lehetetlen megelőzni a jövőben, holott biztos vagyok benne kedves Sorstársam, hogy Te sem kívánsz újra rákkal küzdeni. Én nem az biztos. Akkor nézzük:

Rögtön az első két döbbenetes tény, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy:

  1. a rák a nyugati civilizáció kiemelt halálozási oka. Manapság minden 3. embernél rákot diagnosztizálnak és minden 4. meg is hal emiatt.
  2. a rák a 20. század betegsége! Az 5 leggyakoribb rákos betegség – tüdő, mell, prosztata, gyomor és vastagbél –  gyakorlatilag a 20. század előtt és legelején ismeretlen volt.

Ugye sejted miért? Igen pontosan: a 20. század nagy vívmányainak köszönhetően, mint az iparosítás és az újabb és újabb vegyszerek feltalálása és alkalmazása az iparban un. kemizáció. Gyakorlatilag minél fejletteb egy ország és minél több az egy főre jutó jövedelem, annál gyakoribb a rákos megbetegedések száma.

Rákos folyamat az, amikor a sejt kontrollálatlanul elkezd osztódni, burjánzani és terjedni. Nagyon leegyszerűsítve ez így néz ki: a sejtek osztódnak minden egyes másodpercben és az immunrendszerünk kontrollálja a folyamatokat, nem enged rossz jeleket küldeni a sejtek felé így megakadályozva az abnormális osztódást. Meglepő lehet, de minden ember testében alakulnak rákos sejtek, csak az immunrendszer sikeresen megtalálja és elpusztítja azokat. Hanem, ha az immunrendszerünk legyengül és nem képes kontrollálni ezen folyamatokat, a rákos sejtet nem állítja meg semmi és hihetetlenül gyorsan elszaporodik. Ha egy hibás sejt nem osztódik tovább abból jóindulatú daganat lesz. Viszont ha folyamatosan osztódik és újabb és újabb tápanyagforrásokat keres a még nagyobb terjeszkedéshez, akkor a sejt gazdája pár év múltán sokkoló híreket fog hallani az orvosától. A rákos sejt a növekedéséhez és fennmaradásához egyre több tápanyagot von el a szervezettől és kialakítja saját vérellátását. Sajnos nem túl jó hír, hogy a legtöbb ilyen rákos daganat sokáig nem okoz tüneteket, emiatt a beteg nem is sejti, hogy mi zajlik a testében. Ezért is nagyon fontosak a szűrővizsgálatok és a testünk jelzéseire – a legapróbbra is! – figyelnünk kell.

Sokat hallottam embereket mondani, hogy “a rák genetikus betegség”. Az emberek többsége még mindig azt gondolja, hogy csak az lesz rákos akinek a családjában már volt ilyen, tehát a hibás géneket örökölte. Ezzel szemben a tény az, hogy csupán 5% a szerepe a géneknek a rákos betegségben! Tudod mi a fennmaradó 95%? Mutatom:

rak okai

Döbbenet, igaz? Pedig így van. Ezek szerint az ok 95%-ban környezeti és életmódbeli de ami még fontosabb, hogy 75%-ban életmódbeli tényezők, mint pl. dohányzás, helytelen étkezés, mozgás hiánya. Az emberiség az elmúlt két generáció évtizedei alatt több mint 10 millió új kemikáliát talált fel és ezek nagy része használatban van és szennyezi a környezetet és az ételeinket, vizeinket. A legtöbb ilyen kemikália az ételeinkben és italainkban van, amiket nap mint nap megvásárolunk a szupermarketek polcairól, a nagy rohanásban készételként megvesszük és bekapjuk a sarki gyorsétteremben, vagy éppen mi magunk tesszük bele ételeinkbe főzés közben. A helyzet az kedves olvasó, hogy akaratlanul is késsel, villával és kanállal ássuk a sírgödrünket. Emellett pedig a legtöbben még dohányoznak is és azokat is mérgezik akik a környezetükben kénytelenek a dohányfüstöt beszívni.

Ezek a kemikáliák folyamatosan roncsolják és támadják sejtjeinket és gyengítik immunrendszerünket, amely a nap minden másodpercében azért küzd, hogy megsemmisítse azokat a szabadgyököket amelyek a sejteket károsítják. Az immunrendszer pedig a helytelen táplálkozás és életmód miatt nem jut elég vitaminhoz és ásványi anyaghoz, ahhoz az “üzemanyaghoz” ami szükséges a működéséhez és csak gyengül és gyengül miközben az ellenség gőzerővel rendíthetetlenül támad. Az ellenség…. mi magunk… akik szépen adagoljuk magunkba a kemikáliákat. A kör bezárult. Ha ezt végiggondolod kedves Olvasó, akkor könnyű belátni, hogy miért van ennyi beteg és rákos ember. Időzített bombaként ketyegünk.

“Na de mit tehetek én? Képtelenség kikerülni ezeket a kemikáliákat! Nem lehet steril burokban élni!”  Ismerős? Kifogás hegyek… amik még logikusnak is hangzanak a legtöbb ember aztán itt be is fejezte a témát. De nem ÉN! és nem Te kedves Olvasó! Nem, mert mi már tudjuk, hogy mit okoz a rák, milyen hallani a diagnózist, milyen a kétségbeesés, a rettegés, a félelem. Milyen mikor a szeretteid szemében látod a rettegést és a sajnálatot. És milyen mikor a kezelések mellékhatásai miatt szenvedsz és kilátástalannak tűnik a helyzeted. Valamint azt is tudjuk, hogy eget földet megmozgatnánk, hogy a rák ne újuljon ki és ne támadjon újra! Nekünk nem kell kifogásokat keresni, mert mi a megoldást keressük. Most, hogy már Te is érted mi az a rák azt is kell, hogy értsd, hogy a megoldás Te vagy! Emlékezz: 95%! Amiből 75% közvetlenül a Te kezedben van!

Mit lehet tenni?

  1. Megreformálni az étkezést és az életmódot. Ebbe beletartozik a rendszeres testmozgás is amiről az előző bejegyzésben már írtam.
  2. Csökkenteni illetve megszüntetni a kemikáliákat az ételben, italban. Első lépésként tessék tanulmányozni minden egyes terméknek amit a kosaradba teszel az összetételét. Ma már kötelező az EUban ráírni a termékekre az összetételt a legapróbb részletekig. Ha van a listán olyan amit nem ismersz egyszerűen ne vedd meg. Igen, több idő a vásárlás, de megéri! Az egészséged a tét! A nehezen visszaszerzett egészséged. Most biztos sokan azt mondanák: “ooh olyan termék nincs is már aminek az összes összetevőjét ismerem”. De van! Én már 2 éve csak olyanokat veszek és nem éhezek 🙂
  3. Támogasd az immunrendszeredet! Manapság épp a fennt említett okok miatt a zöldségek és gyümölcsök vitamin és ásványi anyag tartalma a töredéke csak az eredetinek mire az a háztartásokba jut. Leszedik éretlenül őket és hónapokig tárolják szállítják mire hozzád eljut. Példának okán, hogy megértsd: a gyümölcs vitamintartalma 100%os mikor éretten leszeded a fáról, bokorról. Onnantól, hogy leszedted minden egyes percben vészesen csökken a vitamintartalom. A zöldségek és gyümölcsök vitamintartalma – mire eljut hozzád az otthonodba a boltok polcairól – halovány töredéke az eredetinek. Emiatt nem indok a vitaminpótlásra, hogy ha valaki rendszeresen eszik zöldséget, gyümölcsöt, hacsak nem a saját kertjében termelte azt meg és azonnal felhasználja leszedés után. A mai 21. századi embernek kötelezően kell(ene) vitaminokat és ásványi anyagokat szedni napi szinten ahhoz, hogy az egészséges immunrendszeri működést fenntartsa.
  4. Stresszkezelés: a stressz lassú gyilkos. Szépen lassan hosszú idő alatt megöl betegségek formájában. De mi is az a stressz? Amikor a szervezetedet olyan inger éri amire adrenalin termelődik, emiatt a szívverés felgyorsul, glukozzal teli vért pumpál az izmokba, hogy azok készen álljanak a támadásra, menekülésre, a hasnyálmirigy dolgozik, hogy “üzemanyaggal” lássa el a testedet, inzulint és glucagont termel, hogy a megemelkedett glukozszintet a vérben a máj le tudja bontani. A folyamatos stresszhelyzetben az izmok állandóan feszültek, a szív folyamatosan túldolgozik, a hasnyálmirigy és a máj folyamatos terhelés alatt van. Ugye milyen könnyű átlátni, hogy mennyi szerv sérülhet a folyamatos stressztől? A stresszkezelés és lecsökkentése életmódbeli változtatásokkal kiemelt jelentőségű.

A rák megelőzhető az esetek többségében de komolyan kell venni a fent leírtakat. Rajtunk múlik, hogy tápláljuk vagy pusztítjuk a testünket azzal a késsel, villával és kanállal.

Terveim szerint a következő bejegyzésekben részletesen megosztom veletek a fent leírt változtatásokat. Én már több mint 1 éve ezek szerint élek és az orvosaim a megmondhatói, hogy ezidáig működik:-) Ha hasznosnak találtad ezt a bejegyzést gondolkodj el rajta és állj készen a változásra. Hidd el megéri!

Kérdésed van? Írj a dkeblog.a.rettegett.betegseg@gmail.com email címre.

 

(N)A mozgás (!)

Capture

A rendszeres testmozgással megelőzhető a betegségek 90 %-a… Te is hallottad már ezt? Biztos vagyok benne. Mint ahogy abban is, hogy a legtöbb ember már unja ezt és mondja, hogy “ja..ja.. persze” aztán ücsörög tovább.. ki a TV előtt ki a kanapén ki az irodában stb stb. Immunisak vagyunk már erre, mert ugye “könnyű azt mondani, hogy mozogj légy aktív“. Aztán jönnek a kérdések, bújtatott kifogások, hogy ” mikor van nekem erre időm?” meg ” aah nincs nekem pénzem edzőteremre” aztán meg “állandóan rossz az idő és különben is utálok futni..” és még sorolhatnám. Nem fogok egy tudományos bejegyzést írni a mozgás fontosságáról és arról sem, hogy miért fontos, ezzel rengeteg cikk foglalkozik a neten. Ennek a bejegyzésnek az a célja, hogy a saját példámon keresztül bizonyítsam, hogy ez működik és hogy meggyőzzelek, hogy igenis a rendszeres testmozgás az új életünk kiemelkedően fontos része. Kellemes mellékhatásai pedig többek között, hogy egészségesek leszünk, vidámak és nem lesz súlyproblémánk sem.

Az ülés lassú gyilkos. A mai ember élete minimum felét ülve tölti. Holott nem erre lettünk kitalálva. A sok ülés eldeformálja a csontokat, lassítja az anyagcserét miáltal a méreg és salakanyagok nem tudnak rendesen kiürülni, panganak aztán komoly problémákat okoznak. Az izmok sorvadnak az izületek kopnak a sejtek nem kapnak elég oxigént az egészség romlik. Nem sorolom. Az ülés lassan és biztosan megöl. Nem beszélve arról ha az ember még túl sokat is eszik emellé. Persze itt most többen mondhatják, hogy “én nem eszem túl sokat“.. nade mi a túl sok? Ideális esetben az embernek csakis annyit kellene ennie amennyit az életmódja megkövetel, magyarul amennyit fel is használ a szervezete. A mai emberek 90%a túl sokat eszik és a negyedét sem használja fel (nem kell vadászni, gyüjtögetni, menekülni, építeni). Gondoljunk csak egy átlagos napra: felkelünk eszünk reggelit, majd lemegyünk dolgozni, ahol nagyrészt ülünk (kivétel persze a kemény fizikai munkát vegzők), majd nasi, majd ülünk, majd ebéd 2 fogás minimum aztán ülünk vagy állunk egy helyben, aztán uzsonna, majd ülünk megint kisebb megszakításokkal, mikor elmegyünk vásárolni (autóval persze ahol ülünk) kicsit azért használnunk kell a lábunkat is, aztán este van vacsorázni kell, mert hát csak este van és ugye már nem ettünk egy ideje… aztán ülünk és megyünk feküdni. Mikor van ideje a szervezetünknek felhasználni az elfogyasztott ételt? Nem sok alkalmat ad neki egy mai átlagos városi ember. Persze eléggé elnagyoltam de a lényeg, hogy túl sokat eszünk és nem mozgunk. Az eredmény? Szív és érrendszeri problémák, gerincproblémák, egyéb szervi megbetegedések, rák. Nem részletezem tovább, szerintem mindenki érti a lényeget. Arra most nem térek ki, hogy mit eszünk mert az egy külön fejezet lesz, de higyjétek el lehet még fokozni…

Egy biztos: a rendszeres testmozgásba még senki nem halt bele! Annak hiányába már inkább… érdemes ezen elgondolkodni. Én is elgondolkodtam tavaly.. volt rá elég sok időm. Mivel 6 éves korom óra intenzíven sportoltam kisebb megszakításokkal egészen a betegségemig számomra nem volt kérdés a mozgás fontossága. Már a kezelések alatt elhatároztam, hogy amennyire bírom minden nap mozogni fogok. A kemoterápia első 3 hónapjában – ami a legkeményebb volt számomra lásd korábbi bejegyzéseimet – minden nap sétáltam. Eleinte csak vonszoltam magam de számomra már az is komoly eredmény volt. Aztán köszönhetően a kemós túlélőkészletemnek a 2. hónaptól már rendesen sétáltam minden nap egy órát. A Taxol alatt már kocogtam naponta és roppant büszke voltam magamra. Ezek mellett köszönhetően a kutyámnak minden 4 órában mentem ki vele egy kb 15 perces sétára. Ha esett ha fújt mentem. Mert tudtam azt, hogy rengeteg energiát kapok a mozgástól, mégha piszok nehéz is volt elindulni és felemelni a hátsómat a kanapéról.

A kezelések végeztével visszamentem az edzőterembe és az volt a tervem, hogy újra fitt legyek mihamarabb. Állóképesség növelés kardió edzéssel. Annál is inkább mivel az utolsó kemó után 2 hónappal és a sugárkezelés befejezésétől számított 4 hét múlva egy mellrákellenes kampány futóversenyén vettem részt, ahol 5km-t kellett egyhuzamban lefutni. Kérdés nem volt számomra, hogy megcsinálom. Megcsináltam:-) Végig futottam egyszer sem álltam meg és beértem a célba. Nagyszerű érzés volt. Ezen (is) fellelkesülve növeltem az edzőtermi napok számát és elkezdtem jógázni is hetente egyszer. 3 hónappal az utolsó kezelés után már hetente 2x jártam az edzőterembe, ahol még mindig a kardión volt a hangsúly (30 perc futás, 15 perc evezés és 20 perc úszás) és hetente 1x egy órát jógáztam. A napi séták ugyanúgy megmaradtak. Aztán visszamentem az irodában dolgozni hetente 2x és oda biciklivel jártam, ami mindezen felül heti 2x egy óra intenzív tekerés (fél óra oda és fél óra vissza). Az eredmény? Remek formában voltam a tavaly decemberi első nagy viziten mikor is az orvos is elképedt. Energikus voltam és fitt, minden eredményem kiváló a vérképen. Azt ugye mondanom sem kell, hogy az orvosom helyeselte a sok mozgást és bíztatott. A kezelések után egy hónappal már visszanőtt rendesen a hajam, a szemöldököm, szempillám. Szebb és dúsabb volt mint eddig bármikor. Megszűntek a fulladások, a légszomj a heves szívdobogás és helyreállt az emésztésem is. Pedig több embertől hallottam ám én is, hogy “fulladsz? hogy mersz így futni?” és láss csodát a futás miatt lettem jobban:-)

Sokan azt hiszik, hogy az intenzív mozgás veszélyes. Ismétlem és nézzetek utána, ha valaki nem hiszi: az intenzív mozgástól még soha senki nem kapott infarktust! Az infarktust az intenzív mozgás hiánya okozza! …. és mielőtt bárki most felhorkanna, hogy “de mert én olvastam, hogy a futó összeesett és meghalt…”  nézzen utána a teljes ilyen jellegű történeteknek, mert mindig kiderült, hogy ott más hosszú ideje fennálló probléma volt és a halál oka soha nem a testmozgás volt. Sok esetben az ember azért nem halt meg előbb, mert mozgott…

2 hónappal ezelőttig a fent leírt edzéstervet követtem annyi különbséggel, hogy hetente egy zumbaóran is részt vettem. Imádok táncolni így számomra a tánc az aktív testmozgással – ami maga volt a zumba – igazi kikapcsolódás volt. 2 hónappal ezelőtt viszont késznek éreztem magam továbblépni és a hangsúlyt az erősítésre helyeztem. Az edzőteremben kérésemre összeállítottak nekem egy személyre szóló programot ahol a hangsúly az erősítésen van, így az 1 órás program mindössze csak első 20 perce szól intenzív kardióról, a fennmaradó 40 perc erősítés különféle gépekkel, súlyzókkal. Jelenleg ezt a programot csinálom hetente 3x, mellette ugyanúgy biciklizek, sétálok és jógázok.

Most biztos azt kérdezitek mikor van minderre időm. Van. Mert lennie kell. Nem érdekel, hogyan ha az egészségem a tét. Meg lehet csinálni. Én sem vagyok különleges. Férjem van, gyerekem van, kutyám van, főállású munkahelyem van emellett a saját vállalkozásunkat is menedzselem. Dolgozó nő vagyok, Anya, háziasszony, feleség, gazdi. Van időm rá, mert ez nem plusz számomra hanem a létezésem alapfeltétele. Az új életem szerves része és az egészségem megőrzésének kulcsa. Nem vagyok hajlandó kompromisszumokat kötni az egészségem rovására és Te se tedd! Gondold át a napjaidat, egy hetedet, tervezd meg hidd el lesz ott idő erre is. Ne feledd amit az előző bejegyzésben írtam: nincs, nem lehet olyan dolog amit ne tennél meg azért, hogy elkerüld a rákot és a betegségeket! Nem kell pontosan ugyanezen mozgásformákat választanod. Mindenki más. A lényeg a heti minimum 4x 1 órás intenzív mozgás de a legjobb a napi intenzív fél óra minimum. Ha ezt megteszed akkor rengeteget tettél az egészségedért. Na mozgás! 🙂

 

 

 

Újrakezdés – első lépések

blog2

Nohát akkor vágjunk bele. Előre szólok, hogy kíméletlenül őszinte leszek és nem kérek miatta elnézést. Ugyanolyan kíméletlenül őszinte, mint amilyen magammal: magamért és érted.

Mindenki, aki felépült egy rákos betegségből kapott egy új esélyt. Biztos vagyok benne, hogy ha Te is ebben a cipőben jársz Kedves Olvasó, akkor tudod miről beszélek. Keresztülmentünk a legrosszabbon, egy olyan úton, ami mind fizikailag, mind pedig lelkileg nagyon megterhelő és kihívásokkal teli. Onnantól kezdve, hogy az emberrel közlik, hogy rákos, a műtéteken, kezeléseken és mellékhatásaikon keresztül a folyamatos “hullámvasutazásig”, mikor azt gondoltuk, hogy sosem lesz vége, hogy nem éljük túl, hogy nem tudunk már miből erőt meríteni egészen addig, hogy titkos rejtett ezidáig nem ismert újabb és újabb energiát, akaraterőt és küzdeni akarást fedeztünk fel magunkban, most itt állunk és olyan ajéndékot kaptunk az élettől, ami a legcsodálatosabb amit csak kaphattunk: egy új esélyt.

Álljunk meg itt egy percre és legyen ez a legelső lépés: ha valaki kap egy új esélyt akkor újrakezdheti. ÚJRAKEZDHETI és NEM folytathatja! A kezelések hosszú hónapjai alatt rengeteg időm volt gondolkodni – többek között ennek eredménye is lett ez a blog – és nagyon komolyan számot kellett vetnem magammal: mi vezetett idáig, miért történt ez, mit tegyek, hogy ez ne történjen meg újra. Mert ugye Te sem szeretnéd kedves Sorstársam ezt újra végig csinálni? Ezt biztosan tudtam, hogy én sem. Fájdalmas és őszinte kérdésekre kellett őszinte válaszokat találnom és ez elvezetett odáig, hogy még őszintébb és sorsfordító döntéseket hozzak. Változtatni kell és nem csak ezen-azon hanem mindenen! Hosszú hónapok alatt arra szántam az időm nagyon nagy részét – és mindez nagyon jó elterelő terápia is volt a kegyetlen mellékhatások túlélésére – hogy olvastam és tanultam és olvastam és tanultam… Szomjaztam a tudást, mindent tudni akartam a rákról, mindent az okokról, sok emberrel beszélgettem, terápiás csoportokba jártam, fórumokon vettem részt, előadásokat hallgattam és nagy ütemben gyűjtöttem a szakirodalmat. A megbízható szakirodalmat neves szerzőktől, szakemberektől. Mindezek eredményeként pedig a tudást.

Nem volt kérdés számomra, hogy minden szükséges változást meg fogok tenni innentől az egészségemért és, hogy ne legyek újra rákos. Akinél egyszer rákot diagnosztizáltak, annál az esély, hogy újra rákos lesz nagyon magas. Nem engedhetem meg magamnak, hogy a nehezen visszaszerzett egészségemet kockára tegyem. Ha ezt megengedem, akkor nem érdemeltem meg az új esélyt, amit kaptam. Kedves Sorstársam, kérlek most állj meg és gondold ezt át mielőtt megosztom Veled az én stratégiámat. Teljesen mindegy, hogy min kell változtatnod mert nincs olyan dolog, nem lehet, amire nemet mondasz. Ez a valódi első lépés! Senki, aki rákos betegséből felépült nem engedheti meg magának azt, hogy ott folytassa ahol abbahagyta! A rák azért alakult ki, mert valamit nem jól csináltunk. Igen tudom ez szigorú kijelentés én is tiltakoztam sokáig ez ellen pedig igaz. Nem azt mondom, hogy én vagyok a hibás, amiért rákos lettem. Nem vagyok hibás, mint ahogy Te sem. De olyan körülményeket engedtem megtörténni – helytelen életmód, stressz és még sok más amit sokszor nagyon nehezen tudtam volna csak befolyásolni – amelyek elvezettek idáig. A testem szólt, én nem hallgattam rá majd újra jelzett, még mindig nem hallgattam, amikor már kiabált akkor “tüzet oltottam” és rohantam tovább aztán már ordított és az orvosnál találtam magam egy rákos lelettel az asztalán. Ennyi. Persze ez nem hetek alatt történt hanem hosszú évek alatt, de hidd el minden történet erről szól lehet az bármilyen betegség, az alapsztori mindenhol ugyanez.  Sodródunk, rohanunk és minden más fontosabb mint az egészségünk. “Nem engedhetem meg magamnak“, “muszáj megtennem“, “nincs időm rá“, “majd legközelebb” és még sorolhatnám. Ismerős?

Ha mindazok után amin keresztülmentél újra ilyen és hasonló mondatok fogalmazódnak meg benned, akkor tessék magadban felidézni milyen érzés volt mikor közölték veled, hogy rákos vagy! Hogy érezted magad? Rettegtél a kezelésektől? Milyen érzés volt, mikor a nagy hatalmas tűkkel szúrkáltak hónapokon át, mikor más otthon pihent vagy kedvenc hobbijának élt, Te pedig a rosszulléttől még feküdni is alig tudtál? Idézd fel, éld újra és tedd fel magadnak a kérdést: ezt akarom megint? Nincs kifogás kedves Sorstársam. Nincs és nem is lehet. A rák egy halálos betegség! Nem akarhatod még egyszer ezt. Én nem akarom.

Nagyon fontos, hogy mielőtt bármiféle változtatásról beszélni kezdünk ezt tegyük helyre magunkban. Tudd a célod, tudd, hogy mit miért csinálsz, légy tudatos, Te dönts az életedről és ne a körülmények. Ne csak sodródj, hanem szólj bele! Az életünk döntések sorozata és a döntéseket mindig mi hozzuk, még akkor is ha nem így érezzük. Hát most döntsünk úgy, hogy semmi és senki nem ér annyit, hogy belehaljunk, mert ez az egy életünk van – amiről legalábis tudunk. Megjártam a poklot, tudom milyen a szenvedés, a fájdalom, a kétségbeesés. Tudom milyen, mikor a szeretteid sírnak, aggódnak és imádkoznak miattad, érted és tudom mekkora erő kell ahhoz, hogy innen felálljak. Felálltam, ahogyan Te is! Nincs már számunkra lehetetlen és nincs olyan dolog amitől félnünk kellene. Innentől minden úgy lesz, ahogy az nekem a legjobb, mert a döntéseket én hozom és megtanultam, hogy semminek nincs értelme ha nem vagyok egészséges. Az egészség az igazi érték. Készen állok arra, hogy újra kezdjem és nincs olyan dolog amit ne tennék meg az egészségemért.

blog1

Hogyan tovább?

wn

8 hónap telt el az utolsó sugárkezelés és 10 hónap az utolsó kemoterápiás kezelés óta. Amikor elkezdtem írni ezt a blogot 2015 őszén az volt a célom, hogy segítsek a történetemmel őszintén mindazoknak akik ugyanezen mennek keresztül és félnek, ahogy akkor én is féltem az ismeretlentől és ettől a halálosnak mondott betegségtől. Emlékszem mikor diagnosztizálták a rákot nálam folyton kutattam a neten olyan blog után ahol valaki őszintén leírja min megy keresztül, minden tapasztalatát részletesen, amiből én is megtudhatom mi vár rám. Lázasan kutattam és nagyon szerettem volna találni valakit akitől kérdezhetek. AKi tudja, hogy miről beszélek miért félek és miért sírok. Aki nem nevet ki és átérzi, tudja, hogy mi a helyzet és azt mondja nekem: ” ne aggódj megcsinálod, ahogy én is”. Sorstársakat kerestem de nem sok sikerrel. Az írás mindig is kikapcsolt és segített feldolgozni az életem negatív élményeit bár soha nem volt merszem ahhoz, hogy a családomon kívül bárkinek is megmutassam a kis történeteimet. Aztán rájöttem, hogy ha elkezdem ezt a blogot akkor nemcsak másoknak de magamnak is segítek vele. Azt viszont a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy alig másfél évvel a blog indulása után közel 20.000 olvasóm lesz és hetente több emailt kapok az olvasóimtól. Nagyon köszönöm a bizalmat, a biztatást és a sok kedves szót és hálás vagyok, hogy megtiszteltek azzal, hogy olvassátok a blogot. Köszönöm, hogy az emailekben amiket kapok tőletek megosztjátok velem a történeteteket és igyekszem minden emailre mihamarabb válaszolni és segíteni ha tudok. Az első pár hónapban mikor írtam a bejegyzéseket nem tudtam kinek írom csak reméltem, hogy eljutnak a sorok azokhoz akiknek a legnagyobb szüksége van rá. Nem mertem elhinni, hogy tényleg van valaki aki olvassa. Aztán elkezdtek jönni az emailek és azóta is folyamatosan találok rá azokra a sorstársaimra kiket akkor annyira kerestem. Csodálatos embereket ismertem és ismerek meg.

Ma már végre elmondhatom, hogy úgy érzem újra egészséges vagyok. Megvívtam a csatáimat és újra kiegyensúlyozott, erős és fitt vagyok. Fizikailag és lelkileg is. Kaptam egy új esélyt és élek vele. Tudatosan. Amint azt már írtam egy korábbi bejegyzésemben, ha valaki egyszer rákos lesz ott az esélye a kiújulásnak hatványozottabb. A tudatosság ezért alapvető és kiemelt fontosságú mikor a kezelések után a “Hogyan tovább?”-on gondolkozunk. A kemoterápia alatti 6 hónapban elég időm volt arra, hogy kitaláljam az én “Hogyan tovább?”-omat amit a legutolsó kemós kezelés utáni naptól szigorúan be is tartok. Ennek köszönhetem, hogy az összes laboreredményem hibátlan és újra rengeteg energiám van. Most biztos felmerül a kérdés, hogy miért pont az utolsó kemó utáni első naptól? Az én elméletem szerint a kemó – amely jelenleg a világon az egyik legdrasztikusabb és legerősebb gyógyszerekből álló több hónapig tartó kezelés – minden rákos sejtet, rákkezdeményt és abnormális elváltozást kitakarít a szervezetből. Igen tudom, hogy nem mindig sajnos és én is olvastam pro-t meg kontrát, de amikor az ember kemót kap akkor el kell hinnie és fogadnia, hogy ettől meggyógyul és ez valóban kitakarít minden “csúnyát”, nekem is muszáj volt elhinni és ezt is tettem. AZ emberi agy bonyolult szerkezet és igenis van ereje a hitnek. Ha valamiben nem hiszel hogy ez azért kell, van, hogy meggyógyulj akkor ne csináld, mert nagy eséllyel nem fog használni. Én anno eldöntöttem, hogy elfogadom és végigcsinálom a kezeléseket és biztos is voltam benne, hogy ez volt számomra a helyes döntés. Ezt a döntést mindenkinek saját magának kell meghoznia, de ha egyszer meghozta akkor tartson is ki mellette. Szóval visszatérve az elméletemhez: amig tart a kemó addig “védett” vagyok. Addig csak arra kell figyelnem, hogy ne gyengüljek le, egyek rendesen, szedjek vitaminokat. Azt már többször említettem a blogban, hogy a legfőbb szerepe az egészségben az étkezésnek van. A “védett” vagyok itt azt jelenti, hogy mindegy mit eszek csak egyek. A kemó alatt nem válogatunk. Az luxus, mivel ilyenkor az ember nem akar enni. Nincs rendes ízérzékelés, szinte állandó a hányinger, a gyomorproblémák, ilyenkor nem lehet válogatni. Ha megkívánsz valamit edd azt mert a megkívánás is szinte ismeretlen fogalom. Ha pedig nem eszünk legyengülünk ami ugyancsak nagy luxus ilyenkor. Aki ismer engem tudja, hogy mindig is nagyon édesszájú voltam. Viszont tudtam, hogy a rákmegelőző életmódómban a cukor erősen tiltólistás ergo ahogy vége a kemónak elköszönök az édességektől. De addig! Nos én úgy ünnepeltem az utolsó kemót, hogy a kórházba menet betértem egy fánkozóba. Biztosan tudjátok miről beszélek, ahol a kirakatban ott vigyorognak a szebbnél szebb cukormázas színes dekorált fánkocskák. Na oda. Vettem 3 fánkot és még utoljára életemben szépen lassan meg is ettem őket. Teljes relax volt, kikapcsolva az agyam nutrition funkciója – yaaaay, sok sok sok üres kalória, nulla tápérték, brutál de még annál is brutálabb cukortartalom, “kitudjahányszorhasznált” olajban sütve, vércukorszint az egekben, hasnyálmirigy dolgozik gőzerővel, jó úton a cukorbetegség felé… MIT CSINÁÁÁÁLSZ NEEEEE!!!! – csak élveztem az ízeket. Nem baj, akármi is lenne a kemó még utoljára kiirtja. Ma is vigyorgok mikor erre gondolok, de ja, tényleg így volt. Lassan egy éve volt. Aztán mikor kijöttem az utolsó kemóról nem volt kérdés, hogy mit kell (t)ennem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkor kissé túlettem magam és azóta sem tudok ránézni a fánkokra:-) De nem is akarok és ez a legjobb ebben. Mert az eltelt 10 hónapban megtapasztaltam, hogy a tudatosság, a “Hogyan tovább?” stratégiám nagyon is működik és remekül érzem magam. Persze néha én is elgyengülök, de olyankor mindig eszembe jut, hogy nem vagyok abban a helyzetben és már soha nem is leszek ha egészséges akarok maradni, hogy kockára tegyem mindazt amit már elértem. Mert van egy dolog amit mindennél jobban szeretek és amihez mindenképpen ragaszkodom az pedig az életem. Ha Te is hasonló cipőben jársz és nem tudod hogyan tovább, akkor kövesd a blogot, mert a következő bejegyzésben új életet kezdünk és ahogy eddig is ezután is őszintén és részletesen megosztom veled a tapasztalataimat valamint azt, hogy hogyan legyen tovább.

Női dolgok nem csak nőknek

n2

Az előző posztban leírt parámat tett követte. Persze, hogy ha az embernek itt meg ott vannak ismeretlen eredetű fájdalmai vagy csak diszkomfort érzése naná, hogy arra gondol: kiújult a rák. Ha van egy rossz napom és fáradékonyabb vagyok, vajon mivel túráztatom az agyam ahelyett, hogy pihennék??? Eltaláltad: már megint tutti újul ki a rák. Na miután jól beparáztattam magam és kis híján meg is győztem magam, hogy valami komoly soklábú történet kezdődik megint elmentem a dokihoz. Miután kiöntöttem neki a szívemet mosolyogva nézett rám és közölte, hogy tud ajánlani egy nagyszerű pszichológust de ha már itt vagyok csináljunk egy mindent megmondó vérképet 5 tumor markerrel. Oké jöjjön az igazság pillanata, csináljuk. Mikor megkérdezte, hogy félek e a tűtől hangosan felnevettem. 16 kemoterápiás kezelés és 20 vérvétel után és mindezt 6 hónap alatt nemhogy nem féltem a tűtől de fel sem tűnt mikor beleszúrta a karomba. Csoda, hogy még volt vénám. Levette a vért és elköszöntünk egymástól mondván, hogy 1 héten belül hívni fog az eredménnyel. Mikor pár nap múlva csengett a telefonom és felvettem fülig szaladt a szám: az eredmények kiválóak voltak. Minden egyes tumor marker negatív és minden eredmény hibátlan. Semmiből sincs hiányom többletem, minden érték a normál tartományban van. Oké király.. akkor mostantól nyugi van

A másik dolog ami idegesített az az volt, hogy ugye ha emlékeztek egy korábbi posztomra írtam, hogy visszatért a menstruációm. Nagyon örültem neki, mert egész egyszerűen fogalmam sem volt mit várjak ezen a téren a kemó után. Az onkológus szerint a menstruáció 2 évig biztosan nem tér vissza és az esetek 80%ban végleg elmúlik. Senki nincs a környezetemben aki kemón ment keresztül és akitől ezt megkérdezzem, így sötétben tapogatóztam. Az itteni nők ilyenről nem beszélnek kissé aliennek néznének ha megkérdeznék valakit. Kicsit azért ez szomorú, mert ez minden nőt tutti foglalkoztat és nem kellene, hogy ez tabu legyen. Ez is az oka, hogy én írok róla, mert biztos vagyok benne, hogy ez nem csak nekem kérdés és mások is akik ugyanezen végigmentek mint én tudni szeretnék, hogy ami a testükkel történik az egyedi vagy másnak is vannak ilyen olyan tapasztalatai. Valamint megígértem nektek már az elején, hogy őszintén és kendőzetlenül írok mindenről ami a rákkal és a kezelésekkel kapcsolatos. Szóval a helyzet az legalábbis ahogy én gondolkodok, hogy az ember lánya 40 évesen (igen igen 1 év eltelt mióta elkezdtem ezt a blogot és érettebb – nem öregebb!!! – lettem 🙂 ) azért ne menopauzázzon, de nem? De de. Amikor Novemberben visszatért a mensim a legdurvább görcsök sem vetették vissza az örömömet, mert tudod mi van? Az van, hogy MŰKÖDÖK! Újra, és nem nem tervezünk több gyermeket, köszi a kérdést nem emiatt, hanem csupán mert ez azt jelentette nekem, hogy a kemó nem vert szét teljesen. Az, hogy szédületes ütemben regenerálódok. Aztán képzeld el azóta semmi. SEMMI. Igen, tudom most mondod, hogy örüljek neki, egy gonddal kevesebb, de nem örülök igazából, mert nem tudom, hogy mi van. (És nem nem vagyok terhes) SZóval ilyen gondolatok is társultak a “kiújult nem újult ki “műsorhoz, ami végett aztán a dokinál kötöttem ki. Bevallom az őszintét: paráztam a petefészek ráktól. Tudod! Ha nincs gond az ember kreál magának. De ugye a tumor markerek negatívak minden oké. Az is kiderült a vérképből, hogy a hormonszint alapján jelenleg menopauzás állapotban vagyok. Merthogy ezt is lehet ám méricskélni! Mik vannak, ugye?! Szóval ha az a bizonyos érték 25 feletti akkor menopauzás állapotban vagy. Nekem akkor épp felette volt. De nem nagyon. Illetve annyira igen, hogy ne tudjuk hogy meddig tart. Mert bármi lehet és bármikor. Köszi kemó! Megint:-) Az Onkológus nem viccelt. 2 év minimum és addig bármi történhet. Hiába szeretném elfelejteni és magam mögött tudni a kemós hónapokat azért még el fog ez tartani egy darabig. Na kedves olvasó ha neked is hasonló problémáid vannak akkor már megérte ezeket leírnom, mert nem vagy egyedül és én sem:-) Jó tudni, nem? És hogy miért írtam a címben, hogy “nem csak nőknek” ? Azért tisztelt Uraim, mert ha az imádott párotok hasonló cipőben jár 3 fontos dolgot mindenképpen tartsatok észben: 1. Nem lehet még “hátradőlni”, mert az, hogy most nincs nem jelenti azt, hogy nem is lesz. 2. Ha a kedvesnek rossz kedve van vagy hullámzó a hangulata arról nem Ő tehet hanem a hormonok 3. Egy doboz jófajta fagyi képes elűzni a rosszkedvet 🙂 Mindig!! 🙂